Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
,TÖBB SZELLEMTÖRTÉNETET A JOGTÖRTÉNETBE!’ 1421 módszereivel foglalkoztak ott. Itt Budapesten felfedezve filozófiai műveletlenségemet, eló'vettem Dilthey, Troeltsch és Max Weber munkáit. Bevallom az első' kettőt sohasem tudtam megemészteni.”72 Eckhart 1931-es tanulmánya jól illeszkedik korábban publikált írásainak sorába és a szellemtörténeti alapú jogtörténeti munkák is alapvetőek voltak az új jogtörténeti irány kidolgozásához, késó'bbi megvalósításához. Akár úgy értelmezzük jelen esetben a szellemtörténetet, mint történetileg felfogott jogeszmék kutatását73 (amit Eckhart összekapcsolt a gazdaság- és társadalomtörténettel), akár egy társadalom-, gazdaság-, eszme- és jogtörténeti szintézist értsünk alatta, a történész programja lényeges elemeit tekintve mindkét változatnak megfelelt.74 A recepcióról és a Mályusz Elemérrel való kapcsolatról75 76 A kortárs recepciót annak nagy kiterjedése miatt itt csak röviden veszem szemügyre. Eckhart tanulmányának kritikusai a publicisztikában többek között Balla Antal, Polónyi Dezső', Milotay István, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Pékár Gyula, Pethő Sándor, míg a parlamentben Zsitvay Tibor igazságügyi miniszter és Kálnoki Bedő Sándor képviselő voltak. A történész írása ezen kívül egy székesfehérvári legitimista gyűlésen is felszólalás tárgyát képezte Ugrón Gábor részéről. Az Országgyűlési Könyvtár igazgatója, Nagy Miklós két nagyobb cikkben támadta a szellemtörténetet és a jogtörténész írását a Budapesti Szemlében. Az említett reflexiókkal párhuzamosan más fórumokon is fellángolt a vita Eckhart Ferenc és a Timon Ákos felfogását védelmező 72 ELTE ÁJTK kari ülés 8. p. A fogalmazványban még szerepelt egy megjegyzés Weberről, ami a beszédben nem hangzott el: „Itt Bpesten hallom a szellemtört jelszót elővettem a szeltört. szellemi szüló'it: [Wilhelm] D[ilthey] [Ernst] Tr[oeltsch] Max Weber-t. Mondhatom, nem tudtam elolvasni és megemészteni az első' kettőt, míg Max W[eber]b[en] találtam valamit.” Eckhart Ferenc felszólalásvázlata Sarlós Márton vádjai ellen. MTA KK Ms 5617/21. 2. p. A személyes források historiográfiai jelentőségéről lásd Kövér György. A történetíró személyes forrásai. In: Uő: Biográfia és társadalomtörténet. Bp. 2014. 54—64. 73 Eckhart a tanulmány megírásakor így tekintett rá, felfogásában ezért volt szükséges azt kiegyensúlyozni. „Jó, hogy a könyv létrejön, bár nekem a nyári hónapok miatt nem alkalmas időben jött. Félek azonban, hogy a közölt munkatársak mellett kissé túlságosan szellemtörténeti, illetőleg hús és vér nélküli lészen. Dékány sohasem írt, csak teóriát, s bizonyára ilyen lesz cikke is. [...] A könyv témája amúgy is teoretikus és tartok tőle hogy végeredményben (Dékányi, Szentpét. Thien.) lapos lesz és nagyjából mindnyájan ugyanazt fogjuk mondani, ami a publikumnak unalmas lesz.” Eckhart Ferenc levele Szekfű Gyulának 1930. július 25-én. ELTE EKK, G628. 29. levél. Az említett személyek Dékány István, Szentpétery Imre és Thienemann Tivadar. 74 Mályusz Elemér a már említett írásában kifejtette, hogy nem elég egy eszmét vizsgálni a szellemtörténet műveléséhez, hanem a szellem történetét össze kell kapcsolni a gazdasági, társadalmi, politikai fejlődéssel. „[A szellemtörténet] Nem ideológia-történet tehát, hanem egyszerűen maga a történelem.” Mályusz E.: Az Eckhart-vita i. m. 414. 76 A vitában résztvevő hozzászólók írásainak bibliográfiai adatait a terjedelmi korlátok miatt jelen tanulmányban nem közlöm. Lásd Törő L. DAz „Eckhart-vita” i. m.
