Századok – 2016

2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)

,TÖBB SZELLEMTÖRTÉNETET A JOGTÖRTÉNETBE!’

1409

amennyiben Eckhart a gazdaságpolitikai kérdések mellett kiemelten foglalkozott az intézmények működési mechanizmusával és gazdaságalakító szerepével.

Amellett, hogy Eckhart neve 1921-ben a Minerva Társaság alapító tagjai között szerepelt,10 1931 eló'tt mindössze egy olyan tanulmánya említhető, amely egyértelműen a szellemtörténethez sorolható. Eckhart Mária Terézia vallásos lelkületéból vezette le a parasztkérdésben elfoglalt álláspontját és az úrbéri rendeletet.11 Érdemes idézni gondolatait a „lelki tényezők” szerepéről: „Miért jött létre a reform Mária Terézia korában? A felelet egyszerűnek látszik és minden különösebb forrástanulmány nélkül bárki megadhatja: mert a nemesség annyira elnyomta a föld népét, hogy csak reformok árán lehetett elkerülni a társadalmi forradalmat. [...] A tömegek és a gazdasági okok hatása oly nyilvánvaló, hogy első pillantásra feleslegesnek látszik a kérdés, működhettek-e közre egyéni okok, lelki tényezők is a reformok elhatározásánál és végrehajtásánál. De csak első pillantásra. Mert ha minden oldalról megvilágítjuk a kérdést, be kell látnia mindenkinek, hogy az egyén gondolkozásának, akaratának ebben a kérdésben is jóval nagyobb szerepe volt, mint a tömegmozgalmaknak, az ökonomikus erők kényszerítő hatásának.”12 A történésznek az említett kapcsolódási pontok ellenére, saját értelmezése szerint ekkor még nem volt átgondolt szellemtörténeti programja vagy kifejezetten és tudatosan ilyen céllal írt tanulmánya/könyve. 1926 végén például egyenesen arról írt Szekfű Gyulának, hogy az ő addigi „irodalmi működésének” az „irodalomhoz és szellemtörténethez” „vajmi kevés, azaz semmi köze sincs”.13

Eckhart az 1920-as években több alkalommal kifejtette véleményét jogtörténeti témákról. Ezekből az írásokból érdemes kiemelni, hogy szerzőjüket leginkább a kultúrtörténet és a jog-, gazdaság- és társadalomtörténet összefogása érdekelte. Eckhart a történeti segédtudományokat, de a rokontudományokat is szövetségesének tartotta ebben a tekintetben. Jogtörténeti koncepcióját részben a magyar alkotmány- és jogtörténetet oktató Timon Ákos (1850—1925) és közjogász/jogtörténész követői szemléletével szemben dolgozta ki, akik a magyar alkotmányban egy időtlen, demokratikus „közjogi szellem” érvényesülését látták megnyilvánulni a nyugati feudalizmus magánjogi/individualista felfogásával, vagy az egyeduralommal szemben.14 Eckhart 1924-ben megjelent magyar történeti összefoglalójában

(1894—1901). Ethnographia 124. (2013) 273-296.

10 Horváth Veronika: A Minerva Társaság története. Irodalomtörténeti Közlemények 90. (1986) 305-306.

11 Eckhart Ferenc: Mária Terézia és a magyar parasztkérdés. In: Emlékkönyv doktor Klebelsberg Kunó negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére, születésének ötvenedik évfordulóján. Szerk. Lukinich Imre. Bp. 1925. 449—512.

12 Uo. 500-501. Kiemelés tólem — T.L.D.

13 Eckhart Ferenc levele Szekfű Gyulának 1926. december 30-án. ELTE Egyetemi Könyvtárának Kézirattára (A továbbiakban: ELTE EKK), G628. 13. levél.

14 Ez a történelem felett álló, közjogias felfogás a vérszerzó'dés Anonymus által leírt pontjaiban, a különböző' országgyűlési törvények rendelkezéseiben, a nemzeti autonómiát minden korban biztosító vármegyékben, a Magna Chartával párhuzamba állított Aranybullában, valamint (különösen) a király személyét és a nemzetet a korona szimbólumában