Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Szente Zoltán: Magyarország második világháborús hadba lépésének alkotmányosságáról
MAGYARORSZÁG MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS HADBA LÉPÉSÉNEK... 1405 eljárást alkalmazni. A hivatalos magyar álláspont mindkét esetben, sőt még az Egyesült Államoknak szóló hadüzenet kapcsán is az ország kényszerhelyzetére hivatkozott, s igyekezett elhárítani magától a háborút kezdeményező fél felelősségét. Ezt — legalábbis az első két esetben — aligha a nemzetközi jogi felelősség elkerülése motiválta, mint inkább az angolszász hatalmakkal való kapcsolatok fenntartásának reménye. Ha azonban Magyarország második világháborús katonai részvétele, illetve hadba lépése nem is felelt meg a korabeli (történeti) alkotmánynak, illetve az akkoriban hatályos törvényeknek, joggal vethető fel, hogy vajon a formális szabályok következetes betartása változtatott volna-e az események menetén. Jó okunk van azt gondolni, hogy Magyarország hadviselő féllé válása - mind a három elemzett esetben - alighanem éppúgy bekövetkezett volna, ha e katonai akciók során eleget tesznek az alkotmányosság követelményeinek.137 Talán politikai szempontból kényelmetlenebb lett volna a kormány számára maga az eljárás, mert ha például egy Szovjetunió elleni hadüzenethez az Országgyűlés hozzájárulását előzetesen kikérték volna, a gyenge baloldali és polgári ellenzék egyes képviselői valószínűleg nyíltan ellenezték volna a háborúba lépést.138 Azonban ez is csak rövid ideig késleltethette volna az események menetét. Ám épp ebből ered a Magyarország második világháborús hadba lépésének alkotmányosságáról szóló történet tanulsága, azaz annak a példázata, hogy - szélsőséges esetben - hová vezethet, ha egy ország vagy egy politikai rezsim annyira nem tartja tiszteletben saját alkotmányos tradícióit, értékeit és szabályait, ahogy azt a Horthy-rendszer saját politikai-hatalmi céljai érdekében tette; nem csupán a hadba lépés kritikus hónapjaiban, hanem az azt megelőző években, sőt évtizedekben. Nem az számít tehát, hogy előzetesen vagy utólag kérték (és kapták) meg a parlamenti jóváhagyást, vagy, hogy a kormányzó döntését hagyta jóvá a kormány, vagy éppen fordítva. A lényeg, hogy a korabeli alkotmányosság 1941-ben olyan állapotban volt, hogy esély sem volt arra, hogy az önkényes vagy a valódi nemzeti érdekkel ellentétes politikai akaratnak korlátot szabhatott volna. 137 Ormos M.: Magyarországi, m. 233. 138 L. Nagy Zsuzsa szerint például Rassay Károly nyilvánvalóan szót emelt volna a hadiállapot 1941. június 27-i miniszterelnök általi bejelentése ellen, ha arra nem napirend eló'tti felszólalás keretében került volna sor. L. Nagy Zsuzsa: Egy politikus polgár portréja. Rassay Károly. Bp. 2006. 146. Bár Bárdossy a vele szemben folytatott eljárás során, valamint több a témával foglalkozó szerzó' is kiemelte, hogy a Képviselőházban egyetlen felszólalás sem hangzott el e bejelentés kapcsán, L. Nagy Zsuzsának igaza van: a Képviselőház korabeli házszabályai a napirend előtti felszólalások esetében valóban kizárták a hozzászólás lehetőségét. A Képviselőház házszabályai i. m. 136. § (2) bek.
