Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Szente Zoltán: Magyarország második világháborús hadba lépésének alkotmányosságáról
1402 SZENTE ZOLTÁN b)-c) Bár nem kétséges, hogy a hadba lépésre személyesen Horthy Miklós kormányzó adott utasítást, a kormányzói döntés alakilag nyilvánvalóan hibás, s elvileg érvénytelen volt. Az 1920. évi I. te. 13.§-a szerint ugyanis a kormányzó „[...] minden rendelkezése és intézkedése, ideértve a fegyveres eró're vonatkozó rendelkezéseit is, csak úgy érvényes, ha az illetékes felelős miniszter ellenjegyzésével van ellátva.”125 126 Azonban, mint ismert, Horthy már a hadiállapotról szóló minisztertanácsi döntés előtt kiadta a hadparancsot a katonai akcióra, sőt még az előtt, hogy erről a miniszterelnökkel megállapodott volna. Semmilyen forrás nem utal arra, hogy a kormányzói döntés írásban, a miniszterelnök által ellenjegyzett formában valaha is megszületett volna,126 jóllehet az ellenjegyzés a magyar közjogban 1848 óta az írott formájú államfői döntés aláírását jelentette.127 Függetlenül az ellenjegyzés természetéről folytatott korabeli alkotmányjogi vitától,128 csak az írásbeli forma volt alkalmas annak igazolására, hogy mind a meghatározott tartalmú államfői döntés, mind pedig annak ellenjegyzése a valóságban is megtörtént. A Minisztertanács ülésén a miniszterelnök által szóban kimondott „határozat” aligha volt alkalmas az ellenjegyzés utólagos pótlására,129 különösen úgy, hogy azt ki sem hirdették.130 A szóban forgó határozatnak nincs nyoma, arról csak a rendkívüli minisztertanácsi ülésről két változatban is elkészített jegyzőkönyv tanúskodik.131 így Bárdossy miniszterelnök az ellene folyó perben nem is tudta bizonyítani, hogy a kormány valóban 125 Az 1920. évi I. te. 13. §-a szerint azonban nem szorultak ellenjegyzésre „a hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére” vonatkozó kormányzói döntések. Ez a rendelkezés kevéssé konzekvens gyakorlathoz vezetett; Horthy például a csapattestek számának meghatározásáról vagy a parancsnokságok felállításáról önállóan, miniszteri ellenjegyzés nélkül döntött, míg a katonai kinevezések ellenjegyzéssel történtek. 126 A hadparancs önállóan, ellenjegyzés nélkül sem jelent meg a kormányzói „szabályrendeleteket” közló' Honvédségi Közlönyben. 127 „Az ellenjegyzési intézmény maga után vonja [...], hogy a király (kormányzó) csak írásbeli úton, okiratilag rendelkezhetik”. Tomcsányi Móric: Magyarország közjoga. Bp. 1943. 499. 128 A vita lényege az volt, hogy az ellenjegyzés vajon az államfői aktus érvényességi kelléke volt-e, vagy annak tanúsítása, hogy az illetékes miniszter egyetért-e azzal, esetleg csupán annak igazolása, hogy a döntés valóban az államfőtől ered. Lásd ehhez Kmety Károly: A magyar közjog tankönyve. Bp. 1905. 168. 129 Ennek jelentőségét épp az ominózus 1941. június 26-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve szemlélteti legjobban, hiszen annak két — részben eltérő tartalmú — változata is fennmaradt, amelyek még a kormányhatározat szövegének is különböző változatait tartalmazzák. Tekintettel a kormányzói döntések ellenjegyzésének általános követelményére, az 1920. évi XVII. te. 2. §-ában a „magyar összminisztérium felelősségére” való utalás csak annyit jelentett, hogy a hadsereg határon kívüli alkalmazásáról szóló kormányzói döntést a miniszterelnöknek kellett volna ellenjegyeznie, minthogy 1920 óta az államfői döntéseket már csak az „illetékes felelős miniszter” ellenjegyezhette (1920. évi I. te. 13. §). 130 A Minisztertanács döntéseit szótöbbséggel hozta, rendeletéit és határozatait miniszterelnöki szám alatt hirdették ki. Egyed István: A mi alkotmányunk. Bp. 1943. 316. 131 További alkotmányos probléma, hogy ha a Bárczy-féle minisztertanácsi jegyzőkönyv volt hiteles, akkor a Minisztertanács határozata — a hadiállapot megállapítása ellenére — csak korlátozott katonai akcióhoz járult hozzá: „A miniszterelnök úr javaslatára a miniszter-
