Századok – 2016
2016 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Manhercz Orsolya: Deák Ágnes: "Zsandáros és policzájos idők". Államrendőrség Magyarországon, 1849-1867
TÖRTÉNETI IRODALOM Deák Agnes „ZSANDÁROS ÉS POLICZÁJOS IDŐK” Allamrendőrség Magyarországon, 1849-1867. Osiris Kiadó, Bp., 2015. 662. o. A vizsgált időszak (1849—1867) a magyar történetírás egyik „mostoha” fejezete. Leegyszerűsítve és némileg sarkítva: az osztrák önkényuralom, valamint az arra válaszként adott magyarországi passzív ellenállás jellemzi ezt a közel 20 évet. Az utóbbi ídó'ben számos új kutatás irányul erre a korszakra, amely felülvizsgálja a korábbi történetírók által megteremtett és a közvélekedésbe is átkerült sztereotípiákat. Deák Ágnesnek ebben komoly szerepe van, mind a korszak egészét áttekintő' munkái, mind az egy-egy részterületre (nemzetiségi kérdés, államrendó'rség, sajtótörténet, községi autonómia) koncentráló művei fontos láncszemei ennek a folyamatnak. Német és angol nyelvű publikációi meghatározó alapmunkák a korszakkal foglalkozó külföldi történészek számára is. A kötet Deák Ágnes akadémiai doktori disszertációja, amely egy olyan témát, intézményt jár körbe, amelyet még az osztrák történetírás sem tárt fel ilyen részletességgel. (A Die Habsburgermonarchie című sorozat, amely nemzetközi szerzőgárdával dolgozik, más szempontok alapján tárgyalja a birodalmi intézmények történetét.) Az 582 oldalnyi főszöveget 19 táblázat és további mellékletek egészítik ki, a források és a szakirodalom arról tájékoztat bennünket, hogy a szerző hatalmas kéziratos és nyomtatott forrásanyagot dolgozott fel. (A források ismertetése, illetve azok hiányának indoklása a főszövegben kapott helyet.) A szakirodalmi jegyzék 232 tétele ugyancsak meggyőzően bizonyítja, hogy az olvasó egy alapos történetírói munkát tart a kezében. A kötet végén találjuk továbbá a felhasznált 25 illusztráció lelőhelyének listáját, valamint a névjegyzéket. A Deák Ágnes által a Bevezetésben megadott cél: a Magyarországon felállított állami rendőrségi szervezet bemutatása, működési mechanizmusainak megrajzolása, az államrendőrségi adatgyűjtés jellemzése, illetve az informátorok kilétének „leleplezése”. Említésre kerül az információszerzésben részt vevő összes hálózat: rendőrség, csendőrség, hadsereg, titkos postai páholyok, közigazgatási hatóságok, de a vizsgálat középpontjában az államrendőrség áll. Elsőként az erről szóló fejezeteknek az összefoglalását kíséreljük meg. A kötet első fele logikusan tárja elénk a kijelölt évkör „rendőrügyét”, bepillantást nyújtva a megelőző korszak államrendőrségi rendszerébe is. Az 1849-től 1859- ig tartó időszak tárgyalása Alexander Bach belügyminiszter és Johann Kempen von Fichtenstamm altábornagy tevékenysége köré szerveződik. Az 1848-as események után
