Századok – 2016

2016 / 5. szám - MŰHELY - Tuza Csilla: Állami szolgálat, közszolgálat a 19. század közepén. Egy készülő abszolutizmuskori személyügyi adatbázis

1342

TUZA CSILLA

A katonai minősítések szolgáltak mintául a hivatalnoki minősítésekhez is. A köztisztviselők Mária Terézia kora óta részesülnek állami nyugdíjban.2

Milyen volt a jó hivatalnok? „Mindenkinek legjobb tudása szerint kell az ügyeket intéznie, ne gondoljon semmi másra, ne lásson és ne halljon meg egyebet, csak azt, ami ezekre vonatkozik.” A vezető „valóságos munkát végezzen, hassa át a közjó szeretete, s erre nevelje rá beosztottit is”. Az ilyen vezetőnek megfelelő iskolázottsággal kell rendelkeznie, és mielőtt vezető beosztást kap, megfelelő gyakorlatra kell szert tennie.3

II. József tette lehetővé, hogy nem nemesek is vállalhattak már közhivatalokban állást, a közszolgálat élethivatássá, kenyérkeresetté vált. Ugyanakkor viszont megjelent a nemesség körében is egy új, hivatalnoki réteg, amelynek korábban anyagi lehetőségei nem tették lehetővé a hivatalok vállalását, most azonban megnyílt előttük az út, elsősorban a megyei hivatalokban.4

Minősítés a Bach-korszakban

A minősítés igen fontos dolog volt a köztisztviselő számára, hiszen a jó minősítés határozta meg hivatali előmenetelét, fizetésemelését, napidíjas alkalmazottból állandó státuszba vételét. Ha állást változtatott, vitte magával minősítési listáját, és az ott leírtak jelentős súllyal estek latba az elbírálásnál, megkapja-e az állást, vagy sem. Elvárták a hivatalnoktól, hogy igyekvő legyen, szorgalmas, továbbképezze magát állásában, jellemére nézve pedig legyen kellemes, jól nevelt, tudjon együtt dolgozni kollegáival, és engedelmeskedjen hivatali feljebbvalójának. A Bach-korszak hivatalnokait politikai szempontból is minősíteni kellett. A nyelvtudás nem előny, hanem elvárás volt.

Különös jelentőséggel bírtak a minősítési lapok az 1850-es, 1860-as időszakban. Az 1848—1849. évi szabadságharc leverése után az új közigazgatási rendszerben csak olyan személyeket alkalmaztak, akik igazolni tudták, hogy a szabadságharc idején nem kompromittálódtak, nem vállaltak szerepet a forradalomban, a magyar minisztériumokban nem álltak alkalmazásban. Ezt a hivatalnokoknak az ún. igazolóbizottságok (Purifications-Comité) előtt kellett tisztázniuk, mai szóval az eljárást átvilágításnak neveznénk. A vizsgálatot a

2 A hivatalnoki réteg kiépítésére tett intézkedésekre lásd Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Magyar Királyi Kancellária Levéltára - Kancellária regisztratúrája - Acta generalia (a továbbiakban: MNL OL A 39) 1780:6549, MNL OL A 39 1781:2485.

3 Hajdú Lajos: A közjó szolgálatában. Bp. 1983. 9.

4 Az új hivatali nemességre lásd Vajnági Márta: Új hivatali nemesség Magyarországon a 18. század második felében. Sic itur ad astra. 2003. 2-3. sz. 175-226.; A megyei hivatalokra, különös tekintettel az abszolutizmuskorra példa Pap József: „Én is a passzív ellenállók egyike voltam...” Aetas, 15. (2000: 1-2. sz.)