Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Cseh Géza: Szapáry Gyula és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye kapcsolata
1310 CSEH GÉZA leszögezi, hogy Magyarország alkotmányos önállósága sértetlenül fennmarad. Továbbá, hogy az államadósságok és a kereskedelem területén Magyarország jogilag önálló országként fog a többi nemzettel egyeztetni. Két nappal később pedig ugyanebben a lapban a közös delegációk intézményét vette védelmébe, melyeket Mocsáry előzetesen rendkívül hevesen támadott. Szapáry szerint a delegációk nem csökkentik Magyarország alkotmányos jogait, mivel törvényeket nem hozhatnak. A külügy és a hadügy szükségleteit a közös delegációk határozzák meg, ám a hadsereg Magyarországra esó' kvótájának megállapításában az országgyűlés közvetlenül befolyást gyakorol.19 Mocsáry viszontválaszaiban leginkább a delegációk kérdésében cáfolta Szapáry állításait. A függetlenségi politikus némi malíciával írta, hogy a közös delegációk törvényalkotási jogot ugyan valóban nem kapnak, ám erre nincs is szükség, hiszen a feladataik elsó'sorban törvényalkotási funkciók, amelyeket a magyar országgyűlés hatásköréből kivettek.20 A hírlapi csatározásban Szapáry kétségtelenül alulmaradt a kiemelkedőén tehetséges függetlenségi ellenfelével szemben. A fiatal gróf rendkívül szilárd 67-es meggyőződése kitűnik ugyan a sorokból, de ez sajnos nem társult megfelelő vitakészséggel és diplomatikussággal. Szapáry merevsége ugyanakkor határozatlansággal és elbizonytalanodással is ötvöződött, ami a pályafutásában később jelentkező kudarcok egyik okaként jelölhető meg. Gazdasági, közigazgatási és pénzügyi kérdésekben korának neves szakemberei közé tartozott, vezetői rátermettség hiányában mégsem válhatott oly sikeres politikussá, mint Tisza Kálmán, Wekerle Sándor, vagy Tisza István. A Mocsáryval kialakult, nagy nyilvánosság előtt zajló hírlapi vita bizonyára Heves és Külső-Szolnok vármegyében is kedvezőtlen visszhangot váltott ki Szapáry számára. Azonban a végleges szakítást korábbi híveivel, akikkel az 1860-as évek elején még együtt küzdött az alkotmányos jogok visszaszerzéséért, egy nevezetes és sokáig emlegetett helyi konfliktussorozat váltotta ki. Az ügy előzményei 1867 őszére vezethetők vissza. 1867. szeptember 1-jén az egri képviselőtestület ülésén a városi képviselők kiegyezés-ellenes, függetlenségi érzelmeiket kifejező határozatban bizalmat szavaztak Kossuth Lajosnak. 1867. szeptember 14-én a belügyminiszter leiratot intézett Heves és Külső- Szolnok vármegye közönségéhez, melyben tiltakozott az egri képviselőtestület határozata ellen, azzal az indoklással, hogy Eger státusza nem királyi város, hanem rendezett tanácsú község. Ezért a képviselőtestületének nincs joga politikai ügyeket tárgyalni.21 A heves megyei bizottmány az egri képviselőtestület határozatát a belügyminiszter erre vonatkozó utasítása ellenére sem semmisítette meg, sőt Horthy István kenderesei birtokos, a vármegyei bizottmány tagja - a későbbi kormányzó édesapja - az 1867. október 2-án tartott megyegyűlésen hosszú beszédet mondott 19 Pesti Napló 1867. február 7. 1. 20 Uo. 1867. február 15. 1. 21 Eger 1867. október 17. 339-340.
