Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Szikla Gergő: Bihar és Hajdú vármegyék közigazgatási változásai a 19. század második felében
1296 SZIKLA GERGŐ mellett a régi vármegyei rendszer is visszaállt.37 Azonban a politikai helyzet változása miatt néhány hónap múlva feloszlatták a megyei bizottmányokat, számos fó'ispánt leváltottak tisztségébó'l, és 1867-ig főispáni helytartókkal vagy királyi biztosokkal helyettesítették őket,38 de a vármegyék területéhez és közigazgatási beosztásához ismételten már nem nyúltak.39 A közigazgatásnak a korábbi, az 1850 eló'tti állapotokra történő visszaállítása lassan ment végbe, de 1861-re a két Bihar vármegyét újraegyesítették (a szabolcsi részek kivételével, melyek visszakerültek a régi vármegyéjükhöz), Debrecen — a többi szabad királyi városhoz hasonlóan — visszanyerte önállóságát, és újra kialakították a hajdani öt járást is: a Belényesit, az Érmellékit, a Sárrétit, a Szalontait és a Váradit.40 Ezzel visszatért az a feudális kori szokás is, hogy a járások és szakaszok székhelye megegyezett a fő- és alszolgabírók lakhelyével. Ahogyan azt korábban is említettük, ekkor már az öt, nagy kiterjedésű járás önmagában nem tudott megfelelni a kor követelményeinek, nem tudta ellátni a megsokasodott közigazgatási és törvénykezési feladatait, ezért felértékelődött a szakaszok szerepe. A járásonkénti négy-hat szakasznak (egy főszolgabírói, a többi alszolgabírói) az 1860-as években többször is módosították a területét, települési beosztását — folyamatosan keresve az ideális megoldást.41 A fő- és alszolgabírók és a melléjük beosztott esküdtek — gyakran egy településre eső —lakhelye (vagyis a járások és a szakaszok székhelye) változatos képet mutatott: nagyobb részük az irányításuk alá tartozó közigazgatási egységen belül élt, de többen is laktak a megyeszékhelyen, vagy a szomszédos szakaszban, és akadtak olyanok is, akik időközben átköltöztek egy másik helységbe. Személyükben kezdetben csak kisebb változások történtek, inkább csak cserélődtek a különböző tisztségekben, míg az 1867-es kiegyezést követően szinte leváltották a teljes állományt, és visszatérhettek a közigazgatásba az 1848-49- es forradalom és szabadságharc leverését követően mellőzött családok (például a Fráter, a Beöthy, a Nadányi).42 Ebben az időszakban két kisebb módosulás történt: még 1861-ben visszakerült Bihar vármegyéhez az 1850-ben Szatmár vármegyéhez csatolt Piskolt,43 1865-ben pedig megalapították Újléta községet. További érdekesség, hogy Peceszentmárton annak ellenére a Belényesi járáshoz tartozott, hogy nem volt vele területi kapcsolata, amely valószínűleg még a régi hagyományok egyik maradványa volt Biharban. 37 Csizmadia A.: Fejlődése i. m. 94. 38 Magyarországi, m. 1. 695—696. 39 Bihar vármegye 1861-1872 közötti közigazgatási beosztása és változásai a Szálkai T. - Szikla G. - Szilágyi F.\ Közigazgatási i. m. II/3. Függeléke alapján. 40 MNL HBML IV. B. 254. 4. d. 1.14. 574/1861. 41 Ennek rekonstruálása további kutatásokat igényel, addig is lásd MNL HBML IV. B. 420/f. 1. cs. XVII. 116.; MNL HBML IV. B. 420/k. 1. cs. XV. 240., XV. 255., XV. 349. és 2. cs. XVI. 16. 42 Uo. 43 MNL HBML IV. B. 254. 3. d. 1.111. 1037/1861.
