Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Szikla Gergő: Bihar és Hajdú vármegyék közigazgatási változásai a 19. század második felében
BIHAR ÉS HAJDÚ VÁRMEGYÉK KÖZIGAZGATÁSI VÁLTOZÁSAI 1293 az utóbbi névhasználatot engedélyezték. Ez nehezen ment át a köztudatba és a mindennapos névhasználatba, ezért 1854. június 14-én ismételt rendeletet kellett kiadni a két vármegye elnevezéséről és a régi elnevezések eltörléséről.18 1850—1854 között a jogszolgáltatást megyei és járási szinten elválasztották a közigazgatástól.19 A megyei törvényszékek illetékességi területe nem mindig egyezett meg a vármegyékével, ami jól látszik a Debreceni Megyei Törvényszék és Alsó- vagy Eszak-Bihar vármegye esetében, ugyanis a vármegye fentebb bemutatott járási beosztásával szemben a törvényszéket a következő járásbíróságok alkották: a Debreceni, a Derecskéi, a Székelyhídi első osztályú és a Szoboszlói, a Püspökladányi, a Vámospércsi másodosztályú járásbíróságok (a törvényszék területe nagyjából megegyezett az 1854—1860 közötti Eszak- Bihar vármegyéével).20 Az egyazon területen működő járás és járásbíróság nemcsak elnevezésében különbözhetett (például Diószegi járás és Székelyhídi Járásbíróság), hanem a hozzájuk tartozó települések sem egyeztek meg teljesen (például a Derecskéi járáshoz, de a Székelyhídi Járásbírósághoz tartozott Monostorpályi és a Diószegi járáshoz, de a Derecskéi Járásbírósághoz tartozott Pocsaj).21 A járásokat a közigazgatási fő- és alszolgabírók, a járásbíróságokat a törvénykezési fő- és alszolgabírók irányították. Az utóbbiak feladata volt a jogszolgáltatás, az előbbiek teendői közé pedig a következők tartoztak: adóügy, utak, közmunka, egészségügy, politialis (rendőri), úti levelek, iskola, mértékek, vásárok, vám, posta, katona, előfogati utalvány, takarék magtár és alapítvány.22 Az 1850-ben kialakított közigazgatási rendszeren folyamatosan kisebb módosításokat hajtottak végre, és nagyobb változtatásokat is terveztek — egyelőre csak papíron. Már 1851 áprilisában megszületett Dél-Bihar vármegye „végérvényes” felosztása a következő járásokra: Nagyváradi, Elesdi, Magyarcsékei, Belényesi, Vaskohi, Tenkei, Szalontai és Cséffai.23 Ebben a be nem vezetett rendeletben már pontosan kijelölték a járások székhelyeit is, mégpedig a névadó településeket. Azonban a több helyen is felmerülő változtatási igények miatt végül elvetették ezt a tervezetet. A négy-öt évig tartó „kísérletezgetéseknek” 1854 elejére lett vége: még 1853. január 10-én a kerületi kormányzatokat helytartósági osztályokká alakították át,24 * ezután a vármegyék számát 43-ra, a járásokét 244-re csökkentették.26 A Nagyváradi helytartósági osztályon belül Békés-Csanád néven egyesítették a 18 MNL HBML IV. B. 420/g. 3. cs. XII-610. 19 Csizmadia A. : Fejlődése i. m. 89-90. 20 MNL HBML IV. B. 420/c. 20. d. V-2425. 21 MNL HBML IV. B. 420/c. 5. d. V-682. és 20. d. V-2425. 22 MNL HBML IV. B. 420/c. 20. d. V-2399. 23 MNL HBML IV. B. 420/e. 8. cs. III-3268.; MNL HBML IV. B. 420/j. 1. cs. IX-15.; MNL HBML IV. B. 420/1. 1. cs. X-98. 24 MNL HBML IV. B. 420/c. 17. d. V-2141. 26 Csizmadia A.: Fejlődése i. m. 89—90.
