Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Székely Tamás: A vármegyekérdés politikai nyelve a dualizmus korában
1280 SZÉKELY TAMÁS Még szinte meg sem száradt a tinta Andrássy Gyula miniszterelnöki kinevezésén, amikor a képviseló'házban Deák Ferenc a föispáni kinevezés jogának megtartásáról győzködte a vármegyéknek széleskörű önkormányzatot követelő', jellemzően negyvennyolcas lelkületű képviselőit. Deák szerint az éppen csak megalakult önálló magyar kabinet legitimitását kérdőjelezné meg, ha a központi kormányzat jogkörét csorbítanák a vármegyék javára. így fogalmazott: „Ha éppen most, midőn a kormányzat felelős minisztérium kezébe került, tennénk oly lépést, melyet azon időben, midőn Magyarországnak kormány felelős nem volt, az ország sohasem tett; ha most vonnók el a kijelölés jogát a főispánoktól, könnyen azon gyanúra adhatnánk okot, hogy jobban félünk a felelős minisztérium által kinevezett főispánoktól, mint féltünk akkor, midőn még a kormány felelős nem volt. Ily félelemnek pedig se alapja, se józan oka nem volna.”16 A tekintélyes politikus bő fél évvel később az elhíresült Heves megyei „ellenállás” kapcsán is felszólalt a képviselőházban. Arról próbálta meggyőzni a képviselőket, hogy a 67-es magyar kormány a 48-as alapokhoz hűen kívánja rendezni a vármegyék helyzetét, és két véglet, tehát a helyi érdekeket elnyomó központi akarat és az országot szétforgácsoló provincializmus között keresi a járható utat. „Azt akarta tehát az 1848-i törvényhozás, hogy a közszabadság is fenntartassék, s időközben a közigazgatás is minden megakadástól megóvassék. Nekünk a törvényhozás terén feladatunk soha nem lehet az, hogy e két vezérelv közül az egyiket a másiknak feláldozzuk, hanem arra kell törekednünk, hogy a kettőt összhangzásba hozzuk” — jelentett ki Deák.17 A modern és hatékony állami közigazgatás és a vármegyei önkormányzat összehangolását azonban áldozatok nélkül nem lehetett keresztülvinni, ezért a politikai vitában szükség volt olyan nyelvi lelemények bevetésére, amelyek a hatalompolitikai törekvéseket elfogadhatóvá tették. Deák ebben a tekintetben is élen járt; nem véletlen, hogy a vármegyéket az államélet legfőbb „támaszainak” és „politikai iskoláinak” nevezte, és elhatárolódott minden olyan javaslattól, amely az országot a politikai fejlődés ezen iskolájától megfosztaná. Ugyanakkor a konkrét politikai kérdésben határozottan megvédte a kormány intézkedését és az alattvalói hűség fontosságára figyelmeztetett. Heves megye és Eger ügye szerinte olyan, mintha egy magánszemély saját ablakára államellenes iratot ragasztana ki, a kormány pedig dóré módon kint hagyná azt, amíg le nem folyik az illetővel szemben az eljárás. „Nem volna-e visszás dolog, ha a tettes aziránt emelne szót, hogy ő polgári jogaiban sértve van, mert a lakás az övé volt, az ablak az övé volt, az irat az övé volt, s az ő jogának megsértésével mentek be a szobájába, és vették le az iratot a saját ablakáról, mielőtt ő még pörbe fogatott és 16 Deák Ferenc képviselóliázi beszéde a főispánnak a megyei tisztviselőket illető kijelölési jogáról (1867. március 7.). In: Deák Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek II. Szerk. Deák Ágnes. Bp. 2001. 439—442. 17 Deák Ferenc képviselőházi beszéde a kormány Heves megyével szembeni eljárásáról (1867. november 6.). In: Uo. 476-487.
