Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Székely Tamás: A vármegyekérdés politikai nyelve a dualizmus korában
1276 SZÉKELY TAMÁS Reinhart Koselleck a fogalomtörténeti lexikon szerkesztése mellett termékeny teoretikus munkásságáról is híres. Magyarul is olvasható az Elmúlt jövő című tanulmánykötete, melyben többek között az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikájáról értekezik.9 Kosselleck szerint vannak szimmetrikus ellenfogalmak, melyek értéktartalmukat tekintve semlegesek, azaz egymást „kölcsönösen elismerik” (például „férfi-nő”, „szülő-gyermek”, „fiatal-idős”). A politikai fogalompárok azonban nagyon gyakran aszimmetrikusak, tehát egymásról eleve negatív értékítéletet hordoznak magukban (például „hellén-barbár”, „keresztény-pogány”, „felsőbbrendű-alsóbbrendű”). Ezek a fogalompárok — különösen a csoportidentitás-képző „mi és ők” ellentét — nem maradnak egyszerű jelzők, hanem idővel „teremtő tényezőkké” válnak. Kosselleck arra is rámutatott, hogy a határozott névelővel történő fogalmi kisajátítás („az Egyház”, „a Párt”, „a Nemzet”) a rivális csoportok fogalmi „kifosztását” szolgálja. Koselleck a fogalompárok elemzésénél azok történetiségét hangsúlyozta, szerinte „a történelem sohasem azonos nyelvi megragadásával és szóban vagy írásban visszatükröződő megtapasztalásával, de nem is független ezektől a nyelvi artikulációktól.” Kosselleck szerint mindazonáltal érdemes rákérdezni a „dualisztikus” nyelvi kifejezéseknek argumentációs struktúráira, mivel ezek sokszor nagyon hasonló módon épülnek fel, azaz „történetileg átültethető kategóriát” képeznek.10 Nyelvében él(ne) a nemzet: a 19. századi magyar politikai nyelv sajátosságai A hosszú 19. század nemcsak a magyar parlamentarizmus, hanem ezzel nyilvánvaló összefüggésben a modern magyar politikai nyelv megszületésének is hőskora. A téma neves szakértője, Takáts József irodalomtörténész kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a 19. században két alkalommal is gyökeresen átrendeződött a magyar politikai szótár, először az 1830—1840-es években, majd az 1870—1880-as években, tehát a reformkorban, illetve a dualizmus konszolidációjának időszakában. A kiindulópont értelemszerűen a 18. és 19. század fordulója, amikor a magyar politikai élet nyelvezetét Takáts Józef szerint négyféle rendi beszédmód jellemezte. Az első beszédmód, a „republikanizmus” nyelvét beszélők szerint a haza ügye, a közügy mindennél fontosabb. Szerintük a politikai nemzetet a szélesebb értelemben vett nemesi elit alkotja, ezért annak erkölcsi eltévelyedése szükségszerűen politikai hanyatláshoz vezet. Kulcsszerepet tulajdonítottak a férfiaknak, hiszen felfogásukban a két igazi foglalkozás a katonáskodás és a gazdálkodás volt. A republikanizmus beszédmódja szerint potenciálisan két 9 Reinhart Kosselleck: Az elmúlt jövó'. A történeti idők szemantikája. Bp. 2003. 241-298. 10 Uo. 247.
