Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Miru György: A dualizmus kori közigazgatás politikai kontextusai, Kossuth az autokratikus hatalom ellen
A DUALIZMUS KORI KÖZIGAZGATÁS POLITIKAI KONTEXTUSAI 1269 kormányzati hatalom, az állam erősítése — amit szükségesnek tartott, mivel a táradalom nem elég egységes és erős — nem veszélyezteti a szabadságot, hanem feltétele a nemzeti célok sikeres megvalósításának. A megye azt jelenlegi formájában csak akadályozza, főként ahol a testületekbe és a választott tisztviselők közé nemzetiségiek is nagy számban juthatnak be, épp ezért a megye az állami közigazgatás közvetítésére is alkalmatlan.22 Kossuth viszont az ország önkormányzatát nem tartotta valósnak, ezért a kormány hatáskörének kiterjesztésében veszélyt látott a polgárok szabadságára nézve. Az autokratikus jogelv terjedésével szemben láthatóan Grünwald is garanciákat keresett, de a jelenséget más hazai hatvanhetes politikusok és politikai publicisták is érzékelték. A jogász, történetíró és oktatáspolitikus Schvarcz Gyula politikai pályája elején sokban kapcsolódott Kossuth felfogásához, fontosnak tartotta a függetlenséget, és demokrata célokért küzdött.23 Intézményépítési elképzelései azonban jelentősen eltértek Kossuthétól, mivel inkább a francia, centralizációs modellt preferálta, majd el is hagyta a függetlenségi tábort, és hatvanhetes alapon politizált tovább. Schvarcz a közigazgatásban elismerte az önkormányzatok jelentőségét, s úgy gondolta, hogy a törvényhatósági rendszer összeegyeztethető a parlamenti kormányzattal. Ugyanakkor elutasította a megyei önkormányzat mitizálását. Elsődleges szempontja a modern szakigazgatás kiépítése volt, ezért a választás helyett inkább a tisztviselők kinevezését javasolta, s mindig hajlott arra, hogy a szakértelemnek áldozza fel a testületi, képviseleti szerveződéseket, döntéseket. Bírálta a virilizmust, és a nagy létszámú, ritkán ülésező közgyűléseket nem tartotta alkalmasnak sem az önkormányzat gyakorlására, sem a korszerű igazgatási feladatok ellátására. Ezért egyetértett a közigazgatási bizottság megszervezésével, de az intézmény konkrét megvalósítását nem tekintette célszerűnek. 0 is javasolta a közigazgatási bíráskodás alkalmazását, akár egy önálló közigazgatási törvényszék vagy rendes bíróságok révén, sőt a közjogi bíráskodás nélkülözhetetlenségét is állandóan hangoztatta. Tervezett államtörvényszéke alkotmánybírósági, hatásköri és választási bírósági funkciókat látott volna el, de ítélt volna a vád alá helyezett miniszterek ügyében is, s védelmezte volna az állampolgári jogokat.24 22 Grünwald Béla: Kossuth és a megye. Válasz Kossuth Lajosnak. Bp. 1885. A könyvről egyetértő recenzió jelent meg a Budapesti Szemlében. 13. (1885: 42. k.) 174—176.; Baka András: Jogállamiság és nemzetiségi kérdés ellentéte Grünwald Béla politikai gondolkodásában. Jogtudományi Közlöny 40. (1985) 182—189.; Lackó Mihály: Halál Párizsban. Grünwald Béla történész művei és betegségei. Bp. 1986. 30-104., 184-200.; Stipta Kossuth Lajos önkormányzat-koncepciója i. m. 130-132.; Vesztróczy Zsolt: Az állampolgár védelmében. Nemzetállam és jogállam összefüggései Grünwald Béla életművében. In: Államhatalom és társadalmi autonómia viszonya a nyugati keresztény civilizációban. Szerk. Tevesz László. Bp. 2015. 103—117. 23 Kossuth 1868. március 3-i levele Schvarcz Gyulának. Közli: Kossuth Lajos iratai. VIII. i. m. 154-168. 24 Schvarcz Gyula programmja. Pest 1872. 9., 11—12., 26—28.; Schvarcz Gyula: Államintézményeink és a kor igényei. Bp. 1879. 338—420.
