Századok – 2016
2016 / 5. szám - TANULMÁNY - Kövér György: "Statisztikai asszimiláció" Magyarországon, 1880-1910
1254 KÖVÉR GYÖRGY agglomerációs területet fogott át. Az is igaz, Magyarországon, 1920-ban már így fogalmazták meg a népszámlálás etnicitást illető kérdőpontját: „Anyanyelve?” Ami megint inkább az 1900 előtti kérdésre emlékeztetett, bár a kitöltési utasítás továbbra is megengedő volt. Azt, hogy az első világháború után milyen iskolák működtek az egyes községekben, kétféle forrásból ellenőrizhettük: egyrészt az új országterületre kiadott első Helységnévtárból, másrészt pedig az 1925-ös ún. Statisztikai tájékoztató lapok adatai alapján.60 Annak ellenére, hogy az általunk vizsgált térséget a trianoni határváltozások nem érintették, a népszámlálási eredményekben etnikai szempontból érdemi elmozdulások mutatkoztak. A már évtizedek óta homogén magyar községektől értelemszerűen most elvonatkoztatva a települések egy jelentős részében a korábban megindult folyamatok változó lendülettel, de folytatódtak. Bia, Budafok, Kistétény, Nagytétény, Békásmegyer, Visegrád anyanyelvi magyarosodása tulajdonképpen következménye, betetőződése volt a magyar nyelvtudás megelőző terjedésének. Akadtak azonban olyan falvak is (s ilyenek kizárólag a pilisi felső járásban fordultak elő), ahol csak 1920-ra kapott lendületet a folyamat, amikor a magyar anyanyelvűek aránya hirtelen megugrott — miközben a magyar nyelvtudás terjedése is haladt előre (Békásmegyer, Budakalász, Pesthidegkút, Piliscsaba, Pomáz). Az iskola-államosítások és az Apponyi-féle iskolareform természetesen mindkét esetben nyilvánvalóan éreztette hatását a nyelvtudás területén, s az anyanyelvi asszimiláció — bizonyos fáziskéséssel — mintegy követte az államnyelv ismeretének terjeszkedését. Budakalászon 1900 és 1910 között abszolút számban mintegy száz fővel, arányát tekintve pedig egyötöd körül mozgott a magukat magyar anyanyelvűeknek vallók részesedése a népességből, viszont 1920-ra mind létszámban, mind relatív súlyban megduplázódtak a számadatok. Pomáz ugyanezt a jelenséget egy fokkal magasabb szintről indulva produkálta. Itt érdemes hozzáfűznünk, hogy Budakalász és Pomáz egyaránt részese volt az állami iskolaakciónak: a húszas években Kalászon 5 tantermes állami és egy tantermes görög keleti, Pomázon 8 tantermes állami elemi és 1 tantermes görög keleti iskola működött. Itt tehát — legalább részben — igazolva érezhette magát az állami iskolapolitika. 60 Csonka-Magyarország Compass-szerű Helységnévtára. Szerk. Kempelen Béla Bp. 1922.; Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívum (EA) St 1418-1424, St 1431-1432, St 1466-1475, St 1574-1593. Az így kialakított adatbázis segítségével felfigyelhettünk azokra a változásokra is, amelyek még nem szerepeltek a századforduló iskolai statisztikáiban. Innen tudjuk, hogy például Pilisborosjenó'n, jóllehet eredetileg kimaradt az ezer állami iskola szervezésének akciójából, a húszas években már 3 tanerős állami elemi iskola működött. A nemzetiségi iskoláztatás húszas évekbeli új fejleményeiről különös tekintettel a vizsgált térségre lásd Tilkovszky Lóránt: Nemzetiségi anyanyelvi oktatás Magyarországon a katolikus elemi népiskolákban (1919-1944). Századok 129. (1995) 1251-1274.; Grósz András: A magyarországi német iskolaügy és a katolikus főpapok a Bethlen-kormány idején. Pro Minoritate 2014. tél 127-150.; Marchut Réka: Töréspontok. A Budapest környéki németség második világháborút követő felelősségre vonása és annak előzményei (1920-1948) Budapest—Budaörs 2014. 59—62.
