Századok – 2016
2016 / 5. szám - TANULMÁNY - Kövér György: "Statisztikai asszimiláció" Magyarországon, 1880-1910
1226 KÖVÉR GYÖRGY Ehhez képest komoly változást jelentett az 1900-as népszámlálás, amelyik már így formulázta a kérdést: „Mi az anyanyelve, vagyis az a nyelv, a melyet magáénak vall, a legjobban és legszívesebben beszél?” S ezt egészítette ki a b. pontban: „Anyanyelvén kívül mely más nyelven beszél még?” A kérdés tehát látszólag megőrizte a kontinuitást az előző népszámlálásokkal, amennyiben az anyanyelvet helyezte az első helyre, a folytatásban azonban tulajdonképpen felpuhította annak leszármazási eredetét, és kifejezetten érzelmi elemekkel színezett szubjektív mozzanatra, egyfajta „vallomásra” helyezte át a hangsúlyt. A kiegészítő kérdésből pedig kimaradt a „hazai” nyelvre való utalás. Ugyanez a kérdés ismétlődött meg az első világháború előtti utolsó népszámlálás alkalmával, 1910-ben. A számlálólap e pontjához fűzött kitöltési utasítás tovább tágította az értelmezési lehetőségeket, amennyiben a kérdés súlypontját áthelyezte annak második részére.11 A népszámlálásokon alapuló anyanyelvi statisztika országos eredményei láttán joggal vetődik fel a kérdés: vajon lehetséges-e valamilyen összefüggés a cenzus etnikai hovatartozásra vonatkozó kérdésének változása és a magyar anyanyelvűek abszolút többségbe kerülése között? Lehet-e véletlen, hogy a magyar anyanyelvűek aránya épp 1900-ban emelkedett a bűvös 50% fölé, majd 1910-re már csaknem 55%-ra? Vajon nem fordulhat elő, hogy a népszámlálásokban tükröződő magyarosodás, — legalább részben - „statisztikai asszimiláció” volt?12 hanem a magyar nyelvet határozottan jobban beszélik s a családi és társadalmi érintkezésben is kiválólag használják.« Számos törvényhatóság a jövőre nézve indítványt is tesz, így például Abauj-Torna, Alsó-Fehér és Zemplén megye anyanyelv helyett a nemzetiséget akarná kérdezni: az utóbbi különben esetleg a társalgási nyelvet. Ugyancsak a társalgási nyelvet ajánlják Bihar, Moson, Nyitra, Pest és Turócz megyék s Szatmár város: Bars megye a gondolkozást nyelvet, Kolozs megye a kérdést így szeretné formulázni: »Mely nyelvet használja rendes társalgási nyelvül családja körében ?« Gömör megyéből az anyanyelvnek szabatosabb körülírását óhajtanák: »Az anyanyelvre nézve kérdés, hogy az a leggyakrabban beszélt nyelvet jelenti-e, vagy azt a nyelvet, melyen az illető először tanult beszélni s ez annál inkább kérdéses, mert a 6. b) kérdés föltételezi, hogy az először tanult nyelven az illető most is beszéli, pedig sok egyén az először tanult nyelvet később elfelejti.” Uo. 22*. 11 Idézi Kovács Alajos: A magyar népszámlálás anyanyelvi adatainak hitelessége. Bp. 1919. 1. Korunkban különösen óvatosan kezeljük a befolyásolás-mentességre felszólító preambulumot: „Anyanyelv gyanánt minden befolyásolástól menten a valósághoz híven mindenkor azt a nyelvet kell bejegyezni, a melyet az illető egyén magáénak vall, s amelyen legjobban és legszívesebben beszél. Ennélfogva megjegyzendő, hogy ámbár az anyanyelv legtöbbször azonos azzal a nyelvvel, a melyet ki-ki gyermekkorában és rendszerint anyjától tanult, mégis előfordulhat az az eset is, hogy a gyermek anyanyelve más, mint az anyáé, különösen, ha a gyermek kisdedóvodában, iskolában vagy egyéb társadalmi érintkezés által, vagy annak következtében, hogy szülői különböző anyanyelvűek, az anyáétól különböző, más nyelvet sajátított el.” Uo. 12 Kövér György: Források — értelmezések — történelmek. In: Uő: A felhalmozás íve. Bp. 2002. 388-389; Stefan Sutaj: Szlovák—magyar interetnikus kapcsolatok és statisztikai asszimiláció a dél-szlovákiai galántai járásban, Kisebbségkutatás 11. (2001) 236-247.; Roman Holec: Uvahy k fenoménu mad’arizácie pred rokom 1918. In: Szerk. Bystricky, V. - Kovác, D. - Pesek, J.: Klűcové problémy modernych slovenskych dejín. Bratislava 2012. 80-135.
