Századok – 2016

2016 / 5. szám - TANULMÁNY - Kövér György: "Statisztikai asszimiláció" Magyarországon, 1880-1910

.STATISZTIKAI ASSZIMILÁCIÓ” MAGYARORSZÁGON 1880-1910

1223

közvélemény szerint viszont a népszámlálás súlyosan alábecsülte a magyar nemzetiséghez tartozók számát.4 Ez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy ezúttal eló'ször fordult elő, hogy megkérdezték a polgárokat, nyilatkozzanak nemzetiségük felől, s mint láttuk, a „vallomás” megtétele a statisztika terepén vitte tovább a csatamezőkön lezárult politikai harcot: felülkerekedhetett benne a győztesek iránti lojalitás éppúgy, mint a hatalommal szembeni ellenállás. Ennek a kölcsönös csalódottságnak lett a következménye, hogy bár a statisztikusok mind az 1857-es osztrák, mind a már kiegyezés utáni 1869-es magyar népszámlálás előkészítése során fontosnak tartották az etnicitással kapcsolatos kérdés felvételét a kérdőívre (abban lehettek nézeteltérések, hogyan fogalmazzák meg konkrétan a kérdést), nyilvánvalóan politikai döntés született arról, hogy jobb ezt a témát nem bolygatni, hátha nyugodtabb idők jönnek. A statisztikus Keleti Károly (1833—1892) ebbe sehogy sem tudott beletörődni, ezért az iskolakötelezettek anyanyelvi adatai alapján megpróbálta felmérni és az 1869-es népszámlálásra vetítve kiszámítani a magyarországi népesség etnikai összetételét.5

Anyanyelv és népszámlálások 1880-1910

Végül csak az 1880-as népszámlálás kérdőpontjai közé került be a ciszlajtán birodalomfélen a beszélt nyelv (Umgangssprache), Transzlajtániában pedig az anyanyelv (Muttersprache). Az, hogy a népszámlálásokban egyik fogalom sem volt pontosan definiálva, mindkét állam statisztikusainak lehetőséget adott a rugalmas, relatíve szabadon alakítható értelmezésre. Az 1880-as népszámlálás nemcsak a „nemzetiség” regisztrálását vetette el, hanem szakított a háztartásonként! összeírás elvével is, és minden egyes lakos adatai individuálisan kerültek rögzítésre. Az individualitásnak természetesen megvolt az a buktatója, hogy a még beszélni nem tudókat nem kérdezhették meg az anyanyelvűkről. Helyettük a szülők nyilatkoztak. Ennek megfelelő módszerrel a népszámlálás első feldolgozásakor a „beszélni nem tudókat” külön csoportba vették, és az adatokat így publikálták. Később azonban módosították a „hivatalos adatokat”, amennyiben a beszélni nem tudókat is (a beszélni tudók arányainak megfelelően) szétosztották az anyanyelvhasználók rubrikái között.6

4 Fényes Elek: A magyar elem és ellenesei. Pest 1860.

6 Keleti Károly: Magyarország nemzetiségei statistikai szempontból. Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények, 8. (1871) 1. sz. 3-34.

6 A magyar korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I—II. Bp. 1882. Szabó István (1898-1969), aki a 20. századi népiségtörténeti iskola szellemében történészként elsőként írta meg az újkori magyar népesség etnikai történetét, maga is csak a könyv publikálása után jött rá, hogy milyen ellentmondás van az eredmények elsődleges és végleges publikált változata között. Szabó István: A magyarság életrajza. H. é. n. [1941] 209-210. Vö. „Az 1880. évi anyanyelvi adatok rejtélyes különbségére rájöttem: a beszélni nem tudókat (majd félmüliót, minden bizonnyal tehát a csecsemőket is) egyik