Századok – 2016
2016 / 5. szám - A SZÁZADOK 150. ÉVFOLYAMÁT ÜNNEPELJÜK - Vonyó József: A vidék története, a helytörténet a századok hasábjain (1867-2016)
1134 VONYÓ JÓZSEF történetírásunk fundamentumait is tehát a helytörténeti kutatás segítségével kell leraknunk, különben történetírásunk épülete összeomlással fenyeget.”75 1932-ben — immár a folyóirat szerkesztőjeként — a Századok Szemle rovatában közölt rövid reflexióban76 védte és erősítette meg véleményét az álláspontját vitató Váczy Péterrel77 szemben, aki szerint a helytörténeti kutatást kizárólag vidéki levéltárosok és tanárok végzik, akiktől nem várható el más, mint a helyi levéltári források feltárása és a bennük rejlő történeti adatok kigyűjtése. Vele szemben Mályusz arra intette a helytörténészeket, hogy ne a forrás határozza meg munkájukat, hanem az emberi tevékenység egésze. A források adatai csak építőkövek, amelyek segítségével rekonstruálni lehet és kell „a település sokrétű múltját”. Ehhez pedig a szerzőnek „az élet totalitása iránti érzékkel kell rendelkeznie”, s nélkülözhetetlen, hogy „legyen átfogó szemlélete, és legyen képes az adatoknál többet látni”, ami révén a település fejlődését is ábrázolni tudja.78 Vitapartnerével ellentétben ő alkalmasnak tartotta a tanárokat és levéltárosokat arra, hogy az egyetemen szerzett történeti ismereteik alapján elkezdjék, s a kutatás során felhalmozott tapasztalatokat is hasznosítva sikerrel elvégezzék ezt a munkát. Megjegyezte azonban, hogy „a helytörténetírásra éppen úgy elő kell készíteni és nevelni az írókat, mint bármely más tudományág művelésére”.79 Ezt viszont nem „generális rendelkezésektől”, hanem elsősorban a gyakorlattól, benne az egyetemi professzorok segítő munkájától várta, „... hogy aztán az elméleti rendszerezés iránt fogékony történetírók egyszer majd levonják és egy nagy kézikönyvben összefoglalják a gyakorlati szabályokat”.80 Erre Mályusz nem vállalkozott. Végezetül — Váczynak az ő korábbi szavait félremagyarázó érveivel vitatkozva — ismételten a lokális történetírás jelentőségét hangsúlyozta a magyarországi történettudomány egésze szempontjából. Szerinte „...a helytörténetnek helyes alapon való művelése lehetővé fogja tenni, hogy általános történetírásunk tovább fejlődhessék, a genetikuson túl, a szociológiainak nevezhető irányban.”81 Mindezek fenntartása mellett leszögezte azonban, hogy „a helytörténetírást kisebb értékűnek tartjuk, mint az általános történelemmel való foglalkozást, amint hogy aligha hihető, hogy ha valaha is eszébe jutott volna bárkinek is, elméletileg magasabb teljesítménynek tekinteni egy falu történetének megírását, mint egy nemzetét.”82 75 Uo. 560. 76 Mályusz Elemér: A helytörténeti kutatás problémái. Századok 66. (1932) 103-109. 77 Váczy Péter: A helytörténeti kutatás problémái. Budapesti Szemle 1931. 647., 648. és 649. sz. 53—82. 78 Mályusz E.: A helytörténeti kutatás problémái... i. m. (1932), 105. 79 Uo. 107. 80 Uo. 108. 81 Uo. 109. (Eredeti kiemelés.) 82 Uo.
