Századok – 2016

2016 / 5. szám - A SZÁZADOK 150. ÉVFOLYAMÁT ÜNNEPELJÜK - Vonyó József: A vidék története, a helytörténet a századok hasábjain (1867-2016)

1118 VONYÓ JÓZSEF tárgyaltak politikai, hatalmi kérdéseket, „a mi megyei monográfusunk[nak] [...] első látszatra túlságosan is jelentéktelen részletekkel kellett bíbelődnie. Ezért történetíróink legnagyobb része bizonyos averzióval tekintett a részlet­feldolgozás munkája elé s energiáját szívesebben fordította általános történeti jelenségek vizsgálatára és megírására. Ezzel azonban ismét együttjárt, hogy a [helytörténeti - V. J.] monográfiákat, túlnyomórészt, módszeres iskolázottságon keresztül nem ment, vidéken élő autodidakta történelemkedvelők írták meg, akik munkájukban sablonszerűén jártak el, mivel invenciójuk új szempontok szerinti feldolgozásra nem volt.”3 Magyarországon kezdetben a helytörténethez sorolták minden lokális kérdés, az országosnál kisebb közösségek kutatását, illetve az ennek eredményeként meg­született opusokat. Egyrészt egyes területi egységek, azaz települések (városok és községek, falvak), illetve közigazgatási egységek (megyék, járások, egyházmegyék vagy más egyházi intézmények területét) és sajátos tájegységek (pl. Ormánság, Göcsej stb.); másrészt — ezek részeként — a területükön a gazdaság ágazataiban (mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, közlekedés, pénzügy, szolgáltatások) működő üzemek, vállalkozások és a legkülönbözőbb típusú, funkciójú helyi intézmények, továbbá egyesületek történetét.4 Ez utóbbi csoporthoz tartozó alakulatok nagyobb része is vidéki székhelyű volt, vagy ott működtek meghatározó egységei, így törté­netük feldolgozása is a helytörténet kategóriájába tartozott. A helytörténet mind­ezek következtében lényegében vidéktörténetet is jelentett és jelent. Ha a címben szereplő témát kívánjuk vizsgálni, mindenekelőtt elkerülhetet­len a fogalom tisztázása. A vidék szót többféle értelemben használják mind a közbeszédben, mind a történeti szakirodalomban. Értelmezhető az ország fővá­roson kívüli területeként vagy az iparosodott városokkal szemben az agrártérsé­gek, a falvak világaként, rurális térségként,5 A történeti feldolgozásokra gondol­va az első esetben e fogalom kategóriájába sorolhatók az országrészek (Erdély, Felvidék, Tiszántúl stb.) gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai viszonyait vagy közigazgatását vizsgáló munkák éppúgy, mint a kisebb régiók, tájegysé­gek, illetve közigazgatási egységek, továbbá egyes települések (városok, közsé­gek) történetének egy-egy korszakát vagy elemét tárgyaló írások. A második értelmezés szerinti csoportosításba az egyes falvakat vagy kisebb, agrárjellegű 3 Mályusz Elemér: A helytörténeti kutatás feladatai. Századok 57-58. (1923-1924) 539. 4 Az 1967-ben létrehozott Országos Helytörténeti Tanács elnöke, Székely György is a követ­kezőket sorolta a helytörténeti kutatás témaköreiként: „falutörténet, várostörténet, üzem­történet, iskolatörténet, a munkásság és a munkásmozgalom helytörténete, a dualizmus, a két világháború közötti kor, a Magyar Tanácsköztársaság öröksége és a felszabadulás, a felszabadulás népi intézményei, a felszabadulás utáni társadalmi fejlődés sajátosan helytör­téneti problémái.” Székely György: Az Országos Helytörténeti Bizottság feladatai. Bp. 1971. Idézi: Stier - Szász: A helytörténetírás módszertani kérdései i. m. 15. 5 A fogalom értelmezésére lásd Horváth Gergely Krisztián: Örökségünk és adósságaink. A rurális társadalomtörténet lehetőségei Magyarországon. Ethnographia 126. (2015) 417- 419.

Next

/
Oldalképek
Tartalom