Századok – 2016
2016 / 5. szám - A SZÁZADOK 150. ÉVFOLYAMÁT ÜNNEPELJÜK - Gyáni Gábor: Professzionalizáció és nemzeti öntudat
1114 GYÁNIGÁBOR Mindez ahhoz is elengedhetetlen, hogy az emberiség egyre feljebb és előrébb tudjon lépni a fejlődés, a civilizálódás menetében. „De a külön nemzetiség nem lehet czél önmagában; csak eszköz az egy magasabb czélra, mely a haladásban, tökélyesülésben, az emberiség eszménye felé való közeledésben keresendő". A fejlődés, a haladás a népek legközelebbi czélja; a külön nemzetiség csak ösztön arra, hogy a haladást egyéniségük sajátságos zománczában tüntessék fel, s az elsőbbségért versenyre keljenek a nemzetcsalád többi tagjaival.”41 S mi köze van mindennek a történelem eszméjéhez? Az úgyszólván ösztönszerűen érvényesülő nemzeti élet, amely lehetővé teszi az emberiség kívánatos haladását, történeti képződmény, legalábbis részben magából a történelemből ered. „A nemzetet nemcsak az élő nemzedékek alkotják: részei annak a letűnt nemzedékek is egyiránt, s a holtak nagy befolyást gyakorolnak az élőkre. Mert vájjon nem az elhunyt nemzedékek törekvéseinek eredménye-e a mi összes állapotunk a jelenben? [...] Bizonyára csak egyik nemzedék a másik vállaira, egyik kor a másik vívmányainak alapjára hágva, emelkedhetett magasabbra, míg azon fokot elérte, melyen mai napság áll nemzetünk.42 Ez adja meg a történelem búvárlásának mélyebb értelmét, lévén, hogy egyedül a történelemből ismerhetjük meg az „igazságnak és társulásnak, a szabadságnak és míveltségnek ama gazdag örökségét, melyet a múlttól vettünk, és hatványozva szállítani át a jövendőre, mint olyatén adalékot a mi részünkről, mely a mi mulékony létünket a nemzetünk, fajunk valamennyi nemzedékeit átövező lánczhoz kösse”.43 A jelen és a jövő érdekében is kutatni kell a múltat, amely nem csak a közeli, de a távolabbi időkbe is visszavisz bennünket: az utóbbiakról azonban nem az élő emlékezet, hanem kizárólag az írott dokumentumok, a történelmi kútfők tudósítanak. Ez teszi a történetírók kötelességévé a források tanulmányozását, így lehet csupán „a nemzeti becsület követelményeinek megfelelni”.44 45 Egy néhány évvel későbbi társulati beszédében azzal egészíti ki mindezt Horváth, hogy megjegyzi: a történetírás a tisztán diszkurzív feladatán túl érzelmi mozgósító erővel is hat. „De a mi különösen a történelmet illeti, van-e tudomány szorgalmas tanulmányozásának még több más indoka is. Hogy ezek közül itt csak egyet említsek: ez ébreszti leghatékonyabban keblünket a haza hű s kitartó szeretetére, ez ismertet meg bennünket a hazával, ennek egész terjedelmében.”46 Majd egy megnevezetlen „francia íróra” hivatkozik (feltehetően Jules Michelet az illető), aki szerint „a haza sem nem puszta fogalom, sem nem csupán azon föld, melyet bizonyos határok közt a nemzet jelenleg a magáénak nevez. A haza összetett lény, melynek van teste is, lelke is. Testét képezi a talaj, 41 Uo. 42 Uo. 5. 43 Uo. 6. 44 Uo. 10. 45 Horváth Mihály elnöki megnyitó beszéde a Magyar Történelmi Társulat Ipoly-Ságon 1869. sept. 20-dikán tartott vidéki gyűlésén. Századok 3. (1869) 514.