Századok – 2016
2016 / 5. szám - A SZÁZADOK 150. ÉVFOLYAMÁT ÜNNEPELJÜK - Gyáni Gábor: Professzionalizáció és nemzeti öntudat
PROFESSZIONALIZÁCIÓ ÉS NEMZETI ÖNTUDAT 1109 támogassák a vállalatot minél buzgóbban becses közreműködésükkel”. Horváth ezzel megismétli azt a már idézett célkitűzést, hogy a Századok „nem okmánytár akar lenni” és „nekünk feldolgozott czikkek kellenének”, majd így zárja felhívását: „Kérjük pedig [a választmányi tagok] becses közreműködését minélelőbb, s azutánra is minél gyakrabban, folytonosan ”19 Ezek után nem meglepő látni, hogy a szerzőgárda összetétele — legalábbis eleinte — többé-kevésbé a Társulatba tömörülő történészek viszonylag szűk csoportját fedi le. Ez azt jelenti, hogy az első években döntően a Társulat elsőként megválasztott 45 fős választmányából került ki a Századok szerzői törzsgárdája.20 Következésképpen, Thaly szerkesztői korszakában (1867—1875) a lapban közölt tanulmányok és recenziók valamivel több mint a felét 11 historikus írta, akik közel 200 publikációval gazdagították a lapot. Ok, mondani sem kell, mind a választmány tagjai voltak. A lap ekkoriban legtermékenyebb szerzője Pauler Gyula 30 közleménnyel, őt szorosan a szerkesztő követte 28 írásával. Nagy számú publikáció fűződik még Pesty Frigyes (20), Nyáry Albert (18), Garády Sándor (15), Botka Tivadar (14), Franki (Fraknói) Vilmos (13), Ipolyi Arnold (12), valamint Nagy Iván és Nagy Imre (egyaránt 11) nevéhez. Ebben a szűkebb szerzői törzsgárdában az 1820- as években születettek, a lap alapításakor a negyvenes éveikben járó történészek domináltak (Nagy Imre, Ipolyi Arnold, Pesty Frigyes, Nagy Iván, Szabó Károly, Nyáry Albert), a legidősebb nemzedéket Botka Tivadar (65 éves) és a Társulat alelnöke, Horváth Mihály (1809) képviselte. A huszonévesek is hamar szerephez jutottak szerzőként: egyik képviselőjük, Thaly Kálmán ráadásul még a lap szerkesztője is (1839-ben született), és a nála is fiatalabb Pauler Gyula (1841) pedig a Századok kezdetben legtermékenyebb szerzőjének számított. A jogvégzett és rendszerint ügyvédként ténykedő Paulerről azt tartja újabb historiográfiánk, hogy „30 évesen megtartott székfoglalójáig kevés jelét adta történelem iránti érdeklődésének” és csupán akadémiai székfoglaló előadása volt ennek első érzékelhető megnyilvánulása.21 E megállapításnak látszólag ellentmond, hogy 1867-től, tehát már évekkel az 1871-es akadémiai székfoglaló előtt is Pauler Gyula a Századok egyik legtöbbet foglalkoztatott történész szerzője! Nincs tehát sok csodálkoznivaló azon, hogy 1875-ben történetesen éppen őt kérik fel az Országos Levéltár megszervezésére és bízzák meg egyúttal az intézmény igazgatásával. Közel három évtizeden át vezeti Pauler ezután az Országos Levéltárat, mely tevékenységét többnyire pozitívan értékeli az utókor.22 Pauler személye azért érdekes számunkra, mert egyike azon kevés számú korabeli magyar történésznek, aki a kollégáihoz hasonlóan szintúgy nem nyert 19 A levelet közli: Glatz F.: Szerkesztőségi munka i. m. 685. 20 Az első választmány tagjainak a nevét közli: Horváth Mihály beszéde a történelmi társulat első közgyűlésén, 1867. május 15-kén. Századok 1. (1867) 11-12.; lásd még Glatz F. : A Magyar Történelmi Társulat i. m. 267. 21 Romsics /.: Clio bűvöletében i. m. 132. 22 Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története. Bp. 2006. 155-156.
