Századok – 2016
2016 / 5. szám - A SZÁZADOK 150. ÉVFOLYAMÁT ÜNNEPELJÜK - Gyáni Gábor: Professzionalizáció és nemzeti öntudat
PROFESSZIONALIZÁCIÓ ÉS NEMZETI ÖNTUDAT 1107 amilyen a holland Tijdschrift voor Geschiedenis, amely a 20. század első évtizedeiben vett csupán irányt a tisztán szakszerű történetírás képviseletére.12 A Századok kapcsán is érzékelhetjük, hogy milyen gondokkal járhatott a viszonylag fejletlen, a nem vagy alig professzionalizálódott tudományos világ körülményei között egy szakmai orgánum szakmai működtetése. Jóllehet a Századok — potenciális szerzőkként — elvileg támaszkodhatott a Társulatba tömörült hazai történészek körére, ennek ellenére kezdetben majdnem kudarcba fulladt a lap folyamatos megjelentetése. Glatz Ferenc ezt részben azzal magyarázza, hogy egyes jól felkészült történészek távol tartották magukat a laptól, nem léptek be a Társulatba, és így a választmány tagjai sem lehettek (Salamon Ferenc, Szilágyi Sándor). Ehhez járult még, hogy Thaly, az újdonsült szerkesztő bizonyos tekintetben tapasztalatlan volt. „Thaly korábbi lapszerkesztői tevékenysége folytán igen fiatalon jártasságot szerezhetett a sajtóvilágban, a szerkesztésben, a nyomda körül stb., mégis az első, havonként megjelenő történész-szaklap szerkesztése egészen más feladatok elé állította, mint előbbi lapjai.”13 Továbbá: a Századok látszólag versenytárs nélküli szakmai orgánum a maga korában, ennek ellenére ki kellett vívnia azt a rangot, mellyel képes lehet elhomályosítani a többi publikációs fórum ez irányú vonzerejét: „amikor Thaly a szerzőkhöz fordul tanulmányokért, azok válaszleveleikben többször is azt hozzák fel mulasztásuk mentségéül, hogy korábbi ígéretek kötik őket már más munkákhoz, melyeket nem szakíthatnak félbe, nem tehetnek félre a Századok miatt.”14 Nem hiányzott a szóban forgó lapok szerkesztői gyakorlatából a történetírói kánon érvényesítésének feltett szándéka sem, amely arra irányult, hogy eldöntse: mi számít ténylegesen tudománynak. Eklatáns példával szolgál erre a Thaly vezette Századok és a szerkesztő történész ellenlábasa, a szerkesztésben később őt követő Szilágyi Sándor konfliktusa. A kétségkívül Thaly elvárásainak, az ő szája-ízének megfelelően eljáró Pauler Gyula egy alkalommal tudománytalansággal vádolta meg Szilágyit, aki „elébb megírta a Rákócziak korát, mintsem a Rákóczi-ház levéltárát [...] áttanulmányozta volna”.15 Korabeli felfogás szerint egyedül az a történetírás számít tudománynak, amely szorgos levéltári kutatásokon alapul. További fontos kérdés, hogy milyennek kell lennie egy elismerten történeti dolgozatnak, ami szaklapba való. Kezdetben, amikor kézirathiány is fojtogatta a szerkesztőséget, a lapba gyakran író szerzők közül többekben is felmerült a kérdés: szigorúan ragaszkodjon-e a szerkesztő ahhoz, amit induláskor a lap maga elé tűzött, nevezetesen, hogy annak „tartalmát inkább kidolgozott czikkek, mint 12 Uo. 74. 13 Glatz Ferenc: Szerkesztőségi munka az induló Századoknál. Századok 100. (1967) 668. A témáról lásd még: R. Várkonyi A.: Thaly Kálmán i. m. 112-119. 14 Glatz F.: Szerkesztőségi munka i. m. 668. 15 Idézi: Glatz F. : Szerkesztó'ségi munka i. m. 672-673.
