Századok – 2016
2016 / 5. szám - A SZÁZADOK 150. ÉVFOLYAMÁT ÜNNEPELJÜK - Gyáni Gábor: Professzionalizáció és nemzeti öntudat
PROFESSZIONALIZÁCIÓ ÉS NEMZETI ÖNTUDAT 1105 lépett elő.5 Nem csodálkozhatunk tehát, ha — közel egy évtized múltán — Nagy Iván is ott bábáskodik majd a Történelmi Társulat megalakulásánál és egyúttal gyakori szerzője a társaság szakmai orgánumának, az 1867-től megjelenő Századoknak. Az ő esetében az akadémiai tagság a professzionalizáció első és döntő lépcsőfoka volt, ezt erősíti meg a társulati (választmányi) tagság és Nagy Iván Századok beli szerzői elfogadottsága is. Más esetekben a sorrend ennek fordítottja, ugyanakkor — legitimációként - mindig komoly szerephez jut a tudományos professzionalizáció akkori folyamatában a szakmai egyesületi tagság, és a szaklapban való publikálás. További kitűnő példa erre a Századok első szerkesztője, Thaly Kálmán, akiből annak ellenére lesz 1864-ben 25 éves korában (!) az Akadémia történelmi osztályának levelező tagja, hogy nevezett még csak egyetemi diplomával sem rendelkezik, sőt nem sokkal korábban inkább költőnek, mint történetírónak tartotta magát. így nem csoda, ha Thaly akadémikussá választása, amit jó nevű támogatóinak, elsősorban Szalay Lászlónak köszönhetett, sokakból váltott ki ellenkezést: „a történészek széles tábora körében ellenérzést vált ki [Thaly] könnyű sikere a feltétlenül nagyobb tudományos munkássággal rendelkező Kőváry Lászlóval szemben”.6 Az akadémiai tagság nélkül aligha lehetett volna Thalyból — három évvel később (!) — a Történelmi Társulat titkára és a társulat lapjának, a Századoknak a szerkesztője. A Századok vitathatatlan tudományos rangját a hátterében megbújó Magyar Történelmi Társulat biztosította, amely országos szinten volt hivatva szervezni és képviselni a történeti stúdiumokat, magát a nemzeti történetírást. Előzményeként szolgált hozzá az 1854-ben a Magyar Tudományos Akadémián belül létesült Történettudományi Bizottság, valamint a Dunántúli Történetkedvelők Egyesülete, mely utóbbi a helyi (a helytörténeti), de még nem a nemzeti történet ígéretét hordozta magában. A szervezeti háttér mindig fontos, ha nem is elengedhetetlen feltétele egy szakmai folyóirat elindításának és huzamos fenntartásának. A Századok előtt már történt kísérlet történeti folyóirat alapítására: a Dunántúli Történetkedvelők 1865 februári gyűlésén bejelentették a Magyar Történelmi Szemle címmel indítani tervezett, hetenként megjelenő szakfolyóirat tervét. A vállalkozás Pesty Frigyes (Temesvár) és Ráth Károly (Győr) közös munkálkodásának lett volna a gyümölcse, a kezdeményezés azonban végül elhalt. A lapalapítás sikertelenségét nem csak a megfelelő szervezeti háttér hiánya, hanem a kezdeményezők súlytalansága is éppúgy előidézhette. „Az egyetlen központi szaklap szerkesztősége határozott vezető szerepet jelentett volna a kialakuló történész közéletben, márpedig erre Pestyt sem történetírói tekintély, sem a tudományos életben való tájékozottság, ismeretségi kör nem predesztinálta.”7 Amikor viszont tekintélyes történészek köz-6 Uo. 198.; R. Várkonyi Ágnes: Nagy Iván, történetíró a polgári átalakulás korában. In: Nagy Iván emlékezete. Szerk. Tyekvicska Árpád. Balassagyarmat 2000. 8-9. 6 R. Várkonyi Ágnes: Thaly Kálmán és történetírása. Bp. 1961. 79. 7 GlatzFerenc: Kísérlet történelmi folyóirat indítására 1865-ben. Századok 100. (1966) 1286.