Századok – 2016
2016 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Siptár Dániel: Tóth Tamás: A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye 18. századi megújulása Patachich Gábor és Patachich Ádám érsekek idején (1733-1784)
szervezőmunkáját, fáradságos próbálkozásait is megismerjük a központokkal folytatott levelezés aprólékos ismertetése révén. Ugyanakkor Tóth Tamás célja kifejezetten „a rendelkezésünkre álló, részben vagy egyáltalán nem kutatott források” (273. o.) feltárása és feldolgozása volt. Ennek pedig számtalan pozitívuma mellett néhány kevésbé kívánatos hozadékával is találkozhatunk a kötetben, így elsősorban a modern szakirodalom felhasználásának relatíve szűk voltával, amellyel többek között a gyakori lexikon- vagy kézikönyv-hivatkozások is együtt jártak. Hasonlóan hiányoznak a mai történészdiskurzusokra történő reflexiók - adódhatott volna akár a konfesszionalizáció problematikája a török kori előzmények, sőt Patachich Gábor korának tárgyalásánál, vagy a katolikus felvilágosodás kérdésköre Patachich Adám kulturális tevékenységéhez kapcsolódva, nemkülönben a magyar kutatók körében frissen megélénkült 18. századi rendi politikatörténeti kutatás, illetve a mai irodalomtörténet szempontjai az 5. fejezetben. Mindazonáltal a kötetet teljes egészében végigolvasva világos, hogy ezek nem is tartoztak a szerző elsődlegesen vállalt feladatai közé, mint ahogy a Főegyházmegye középkori történetének vitatott kérdéseiben sem tartotta szükségesnek az állásfoglalást, tekintve, hogy a kötet alapvetően 18. századi fókusszal rendelkezik a viszonylag hosszú bevezető szakasz ellenére. A kötet alapját a Pápai Gergely Egyetemen 2006-ban benyújtott, majd Szegeden honosított egyháztörténeti doktori értekezés képezi, ehhez járultak Tóth Tamásnak a tárgyban azóta folytatott kutatásainak eredményei (teljes mértékben elkerülte azonban a megjelent tanulmányok fejezetek formájában történő egymás mellé állításának veszélyét). A jelenlegi magyar változat a Collectanea Vaticana Hungáriáé sorozatban 2011-ben megjelent (Classis I, Vol. 6) olasz nyelvű kötet, Tamás Tóth: „Si nullus incipiat, nullus finiet”. La rinascita della Chiesa d’Ungheria dopo la conquista turca nell’attivitä di Gábor Patachich e di Adám Patachich, Arcivescovi di Kalocsa- Bács (1733-1784). Budapest-Róma-Szeged 2011. alapján Gyertyános Éva fordítása és a szerző átdolgozása révén született meg. Ennek eredménye, hogy bizonyos magyar egyházi és köztörténeti tények, sajátosságok, amelyek az eredeti disszertációban és az olasz változatban a külföldi olvasók számára több helyen hosszadalmasabb magyarázatot igényeltek (a Magyar Királyság közigazgatása, az osztrák örökösödési háború, ismert magyar főpapok életrajza stb.), a magyar nyelven kiadott kötetben is benne maradtak. Ezek azonban éppen arra teszik alkalmassá a kötetet, hogy a szélesebb magyar közönség számára is könnyebben befogadható legyen, annak érdeklődésére is számot tartson, esetleg a felsőoktatásban is felhasználásra kerülhessen. A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye jelenlegi papjai és hívei számára pedig így jelentős identitásformáló erővel bírhat, hiszen a saját múltjuk egy nehéz újjáépítési korszakát ábrázolja. A kötet más fontos erényei szintén ebbe a „pasztorális” irányba mutatnak. A szerző paptörténészként természetesen az egyházi intézmény- és fogalomrendszer kiváló ismerője, amiről a kötetben nemcsak folyamatosan tanúságot tesz, hanem a felmerülő, nem nyilvánvaló fogalmakhoz több helyen didaktikus jellegű magyarázatokat is fűz az azokban kevésbé járatos szakmabeliek — egyháztörténettel csak érintőlegesen foglalkozó történészek — és nem szakmabeliek számára (a négy kisebb papi rend, egyes liturgikus ruhák, a püspöki rang különböző típusai stb.). Sok esetben az egyes intézmények történetét röviden napjainkig kifuttatja, ezzel igen informatívvá és tanulságossá téve a kötetet (például kalocsai szeminárium, a főegyházmegye közigazgatása és káptalanénak összetétele, a címzetes apátságok, a püspökök kánoni vizsgálata, a CGH növendékei, stb.). Ebbe az irányba mutat a kötet példásan szép kiállítása, térkép- és családfa-mellékletei, valamint a Lakatos Adél által szerkesztett, páratlanul szép és gazdag képanyaga is. A képek illusztrációként a szövegbe illesztve, fekete-fehér formátumban is szerepelnek az olvasás közbeni szemléltetés érdekében, ugyanakkor nagy felbontású, színes változatban a kötet végén is megtalálhatók alaposabb tanulmányozás céljára. A képanyag maga igen sokrétű: kalocsai műtárgyak, az egyházmegye fontos épületei és egyes épületrészek, a felsorolt levéltárak fontosabb iratai, festmények, könyvillusztrációk és portrék, valamint térképek egyaránt helyet kaptak közöttük. Másfelől Tóth Tamás a szaktörténészek további kutatásai felé is nyitva hagyta a kapukat, ami a fentebb említett hiányérzetért is megfelelő kárpótlást jelent: különösen figyelemre méltó ugyanis a majdnem 40 oldalt kitevő latin és olasz nyelvű forrásfiiggelék, amely a forráskiadás mai alapelveinek tökéletesen megfelelően, magyar nyelvű regesztákkal, filológiai és tárgyi jegyzetekkel ellátva került megszerkesztésre. így, bár bizonyos további kutatási témák speciális kérdéseire a szerző maga nyilvánvalóan a kötet adta keretek között nem térhetett ki, nem egy esetben lehetővé tette azok megválaszolását mások számára. Ezt a forrásfüggelék mellett egyes források (defterek, vizitációs jegyzőkönyvek, szemináriumi házirendek, egyházmegyei statútumok, püspöki udvar névsora stb.) részletekbe menő is1092 TÖRTÉNETI IRODALOM
