Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisteleki Károly: Alárendeltség vagy önállóság? Adalékok jogi nézőpontból az Erdélyi Fejedelemség önálló államiságának kérdéséhez
1058 KISTELEKI KÁROLY természetjogot,166 amit elhatárol az erkölcstói, valamint a tételes jogtól167, amelyet aztán szűkebb értelemben belső állami jognak168, míg tágabb értelemben nemzetközi jognak169 nevez el. Fontos megállapítást tesz egy jog meglétének az elfogadhatósága, elismerhetősége terén: „A nemzetközi jog bizonyítása ugyanúgy történik, mint az íratlan belső állami jogé, vagyis huzamos gyakorlat és a szakemberek tanúsága alapján,”156 157 158 159 160 Tehát Grotius álláspontja szerint a hoszszabb idejű gyakorlatból és e gyakorlat szakmai tanúsításából fakadhat a nemzetközi jogi legitimáció. Grotius a szuverenitást úgy határozza meg, hogy „azt a hatalmat nevezik legfőbbnek, amelynek cselekedetei nincsenek más jogának alárendelve, hogy más emberi akarat döntése azokat hatálytalanítsa.”.161 Ezt a főhatalmat Grotius szerint az is birtokolhatja, aki egyenlőtlen szövetségi szerződést162 köt, s ennek megnyilvánulásaként értékeli „azokat a jogokat is, amelyeket ma a védelem, oltalom és gyámolítás jogának neveznek”.163 Ennek a tételnek az alátámasztására Grotius többek között a rhodoszi Andronikoszt citálja: ”az egyenlőtlen felek között létrejött barátsági szerződés jellemzője, hogy az erősebb fél nagyobb megtiszteltetésben, a gyengébb pedig több segítségben részesül.”164 A szuverenitás meglétének kérdésében Grotius úgy foglal állást, hogy „mint ahogyan a magánpatrónus nyújtotta védelem nem szünteti meg a személyes szabadságot, úgy az állam által nyújtott védelem nem szünteti meg a függetlenséget, amely pedig szuverenitás nélkül elképzelhetetlen.”165 Egy egész alfejezetet (XXII.) szentel művében annak a kérdésnek a kifejtésére, mely szerint „a főhatalmat birtokolhat156 „A természetjog az ész parancsa, amely megmutatja, hogy valamely cselekvésben az ésszerű természettel való összhangja vagy az összhang hiánya folytán erkölcsi helytelenség vagy erkölcsi szükségesség rejlik, és ennek következtében Isten, a természet teremtője, az ilyen cselekvést tiltja vagy előírja....A természetjog olyannyira változtathatatlan, hogy még Isten sem változtathatja meg.” Grotius H.: A háború i. m. I. 175—176. 157 „...a jognak egy más fajtája a tételes jog, amely az akaratból ered. Ez vagy emberi vagy isteni jog” Grotius a tételes jogot „ius voluntarium”-nak nevezi, vagyis akarattól függő, nem eleve meghatározott jogot ért alatta. Uo. I. 180., 175. 158 „A belső állami jog az államhatalomtól, vagyis az államot kormányzó hatalomtól ered. Az állam pedig a jogaik élvezete és a közös előny biztosítása érdekében társult szabad emberek teljes egyesülése.” Ez utóbbi mondat Grotius államfogalmának meghatározása. Uo. I. 181. 159 „A belső állami jognál tágabb körben ható jog pedig a nemzetközi jog, vagyis az a jog, amely valamennyi vagy sok nemzet akaratából nyerte kötelező erejét.” Uo. I. 181. 160 Uo. I. 181. Máshol ezt így írja le: „...ha sokan különböző időkben és helyeken egyvalamit biztosnak állítanak, akkor az általános érvényű alapra utal, amely a mi vizsgálódási körünkben nem lehet más, mint a természet elveiből levont helyes következtetés vagy a közös megegyezés. Az előbbi a természetjog, az utóbbi a nemzetközi jog körébe tartozik... Ezért mindig különösen igyekeztem a jognak e két fajtáját nemcsak egymástól, hanem egyben a belső állami jogtól is megkülönböztetni.” Uo. I. 158—159. 161 Uo. 1.249. 162 „Egyenlőtlen szövetségi szerződésen az olyan szerződést értem, amely önerejénél fogva állandó előnyt biztosít az egyik félnek a másikkal szemben.” Uo. I. 278. 163 Uo. I. 279.; Herczegh Géza: Bethlen Gábor külpolitikai törekvései. In: Bethlen Gábor élete és kora. Szerk.: Kovács Kálmán. Bp. 1980. 37.; Herczegh Géza: Magyarország külpolitikája 896-1919. Bp. 1987. 124. 164 Grotius H.: A háború i. m. I. 279. idézi Andronikosz: A nikomakhoszi etikához IX. 18.; Herczegh G.: Bethlen i. m. 37.; Herczegh G.: Magyarország i. m. 124. 165 Grotius H.: A háború i. m. I. 280.
