Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisteleki Károly: Alárendeltség vagy önállóság? Adalékok jogi nézőpontból az Erdélyi Fejedelemség önálló államiságának kérdéséhez
1054 KISTELEKI KÁROLY mód további vizsgálata helyett azonban újabb, „egy eddig elhanyagolt szempontra” világított rá: Erdély önálló államiságának döntő időpontja szerinte az a naptári nap, amikor először nevezte magát az államterület vezetője fejedelemnek. Péter Katalin tehát az önálló, szuverén uralkodói címhasználat időpontjához köti az Erdélyi Fejedelemség államiságának „születésnapját” s ez Báthory lengyel királlyá válásával következett el. Levezetése szerint egy 1576. március 2-i hivatalos iratban fordul elő elsőként az erdélyi fejedelmi cím,134 135 viszont maga Báthory István a „lengyelországi koronázástól kezdve ő is így nevezi magát: ’István, Isten kegyelméből Lengyelország királya, Litvánia, Ruszszia, Prusszia, Mazovia nagyhercege és ura, Erdély fejedelme ”m' Horn Ildikó mindehhez lényegében csatlakozva azon a véleményen van, hogy Szulejmán János Zsigmondnak juttatott 1541-es „adománya” de facto egy új államot eredményezett a Magyar Királyság keleti felében, viszont de iure csak Báthori István lengyel királlyá koronázásával, 1576. május 1-jén „vált szilárddá és véglegesen elismertté az addigi de facto államalakulat.”136 A János Zsigmond halála utáni helyzet közjogi megoldásával kapcsolatos következtetéseimet összegezve úgy látom, hogy a rendeknek a szabad uralkodóválasztási jog gyakorlása volt a fontos és ennek véghezvitelét követően bontják csak fel a szultáni levelet, hogy a jövőre vonatkozóan is elkerüljék az erdélyi uralkodó szultán általi közvetlen kinevezését,137 ezért az irat nézetük szerint csak megerősítette az általuk választott Báthory Istvánt. így az 1567-es törvény és a János Zsigmondnak 1566-ban adott szultáni adhnáme értelmében138 jártak el - teljesen jogszerűen és nem mellesleg: megegyezően a magyar közjogi hagyományokkal, amelyek szerves része a rendek szabad uralkodóválasztási joga. És ez, a szabad választás a jogilag lényeges aktus, a titkos eskü és a vajdai cím felvétele a szabad választásból folyó hatalomgyakorlást, így az állam szuverén működését nem csorbítja. Az uralkodói címhasználat — mint a szuverenitás bizonyítéka — kérdésében a vajdai cím használatával kapcsolatos történések arra engednek következtetni, hogy Báthorynak az uralkodói címhasználattal kapcsolatos eme merész húzása egy — a két nagyhatalom közti sikeres lavírozáshoz szükséges — taktikai lépés, s nem egy véglegesnek szánt megoldás volt. Báthory e húzásával egy tételezi. Létezik természetesen a két nézet kombinációja is, vagyis az a felfogás, miszerint a szultán által 1541-ben kreált fejedelemség létrejöttét a császár 1570-ben vette hivatalosan tudomásul.” Uo. 17. 134 Uo.18.; E.O.E. III. 102. 135 Péter K.: Báthori István i. m. 18.; E.O.E. II. 451-578. 136 Horn I.: A hatalom pillérei i. m. 5. Horn Ildikó az erdélyi állam születési dátuma kapcsán Péter Katalin álláspontjaként az 1576. március 2-i dátumot azonosítja. Horn viszont ezt a véleményt némileg módosítja a koronázás napjának, 1576. május 1-jének a hangsúlyozásával, mivel „a lengyel királlyá koronázás napjával lesz valóban hivatalos és nemzetközileg is elfogadott a címhasználat.” Utóbbi érveléssel, azaz az erdélyi fejedelmi címhasználat nemzetközi legitimációjával teljesen egyetértve mindössze annyit szeretnék megjegyezni, hogy olvasatomban Péter Katalin is ugyanezt a május 1-jei dátumot tarthatta döntőnek, ahogy a 144. lj. alapjául szolgáló idézett Péter Katalin szövegrészben olvasható. 137 E. O. E. II. 452.; Oborni T.: Speyeri szerzó'dés i. m. 295.; Bíró V.: Fejedelmi hatalom i. m. 50. 138 1 571. április végén egy portai fermán szerint szükséges az önálló fejedelemség további fennmaradása. Lukinich I.: Erdély területi változásai i. m. 168.
