Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisteleki Károly: Alárendeltség vagy önállóság? Adalékok jogi nézőpontból az Erdélyi Fejedelemség önálló államiságának kérdéséhez
ALÁRENDELTSÉG VAGY ÖNÁLLÓSÁG 1051 és az eskü is titokban maradt. A lényeget viszont abban látom, hogy mindez Erdély szuverenitására, a külön államiság létére nem volt hatással. Mindezek alapján nem tartom jogi szempontból problémásnak Báthory Istvánnak Habsburg Miksa magyar király részére letett hűségesküjét, hiszen azt titokban tette le, s ezt az eskütételt a rendek elól történt eltitkolás okán ugyanúgy lehet értékelni mint a titkos speyeri egyezményt.118 A titkos esküre Lukinich szerint azért volt szükség, hogy a „testamentumos urak” — akiknek Miksa utasítása alapján Erdély és a Részek várai kezükben voltak — a Miksának letett hűségesküt biztosítékként elfogadva „Az új fejedelem azonban így elérte azt, hogy a testamentumos urak átadták neki az erdélyi országos várakat s ezzel fejedelmi joghatósága szilárd alapokat nyert.”119 Mindez lehet a magyarázata az államterületek pontos határainak a titkos szerződésben megfogalmazott kétoldalú kijelölésének végrehajtására. A másik kérdéses pont az uralkodói címhasználat — mint a szuverenitás bizonyítéka — kapcsán a vajdai cím felvétele lehet. Báthory még a megválasztása eló'tt Miksának írt levelében találja meg azt a formáljogi logikába burkolt megoldást, amellyel az uralkodói címhasználat kérdésében mind a szultánt, mind Miksát megnyugtatta, s altatta: a vajdai cím felvételét. Ez a megoldás a Portának is megfeleltethető, mivel Havasalföldnek és Moldvának, a két szomszédos oszmán vazallus államnak is vajda áll az élén, s emellett Miksának is megfelelt ez a cím, minthogy a magyar királyok vajdákat neveztek ki az egységes ország idején Erdélybe.120 A rendeknek is megfelelhetett, hiszen — mivel a rendek hivatalosan nem tudtak a speyeri titkos szerződésbe foglalt „Erdély fejedelme” címről — a János Zsigmond személyének szóló választott magyar királyi cím Báthory István számára uralkodói titulusként szóba sem jöhetett, így mindenképpen új megoldást kellett erre a kérdésre találni, s ez a töröknek is alkalmas formula ráadásul az erdélyi hagyományokkal is megegyezett. Ide kapcsolhatóan Horn Ildikó arra hívja fel a figyelmet, hogy a napi gyakorlatban viszont maguk az erdélyi rendek kezdték egyre gyakrabban használni Báthory István pozíciójának megnevezésére a ’fejedelem’ kifejezést. Báthorynál — ellentétben János Zsigmonddal, akivel kapcsolatban vélhetően egyszerű szinonimaként használták az uralkodóra a fejedelem szót — már azzal a mögöttes tartalommal itatódik át a fejedelem-titulus használata, hogy mivel Báthory a partiumi megyék felett is hatalmat gyakorolt, így már több mint egy olyan erdélyi vajda, aki az egységes Magyar Királyság helyi tisztségviselője. Emellett a fejedelem-titulus használata még kifejezte azt a speciális pozíciót is, amit az erdélyi főhatalom birtokosai az oszmán vazallusok között vívtak ki maguknak — többek közt a román vajdaságokkal szemben. Horn rámutat, hogy a köznapi érintkezéseken (szóbeli, Báthorynak írt levelek) túl egyre gyakrabban felbukkan a vajda és a fejedelem szavak egyidejű használata jogilag 118 Bíró Vencel hasonlóképpen fogalmaz: „A magyar királynak tett hűségeskü... különben sem foglalt magában olyasmit, ami Erdély különállását gátolta.” Bíró V.: Fejedelmi hatalom i. m. 50.; Barta G.: Születés i. m. 186. 119 Lukinich Erdély területi változásai i. m. 168-169. 120 E. O. E. II. 462.; Oborni T.: Speyeri szerzó'dés i. m. 294-295.
