Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisvarga Gábor: Mattia Berniakovich és egyházkormányzata - A hódoltsági missziós püspökség a 17. század végén
1018 KISVARGA GÁBOR za,40 ahol állítása szerint szintén élt néhány keresztény család. Kicsit meszszebb, egy napi útra Belgrádiéi található Szendrő, ahol 3-4 család nélküli keresztény élt. A városban bérmált, prédikált és misét mondott, ami a bosnyákok nagy vigaszára volt, de a raguzaiak számon kérték rajta az egyházmegye irányításának jogára felhatalmazó levelét, valamint fakultásait. Kiemelte keserves helyzetét, hogy pestis dúlt a városban, rossz anyagi körülményeit, a raguzaiak szegényes adományait, a sekrestyés szegényes készleteit, valamint hogy szedett-vedett ünnepi köpenyt akartak neki adni. Ezek ellenére mindent elkövetett, hogy a lelkek üdvére és megőrzésére legyen és beváltsa a Kongregáció reményeit, s a körülményekhez képest minden lelkipásztori teendőt ellátott. Berniakovich szembesült a Belgrádban fennálló bosnyák-raguzai ellentéttel. A már említett tíz raguzai házzal szemben szerinte valójában sokkal több van és ez tetten is érhető a bosnyák fél panaszában, miszerint a káplán közöttük — mármint a bosnyákok között — nem végez vallási teendőket, a betegeknek nem szolgáltatja ki a szentséget, nem oktatja gyermekeiket, csak a raguzaiakkal törődik. Az ellentét odáig fajult, hogy Bernaikovich a helyzet mérlegelése után ráruházott hatalmánál fogva kiközösítette a raguzaikat, ami annyira felingerelte őket, hogy rögvest Szarajevóba siettek, ahol Berniakovich apjánál tettek panaszt. A kiközösítés a lehető legrosszabb, amit tehetett. Ugyanis az ellentét már több évtizedre — ha nem még korábbra — visszamenőleg létezett. Az exkommunikáció pedig az egyik legsúlyosabb fegyver egy főpásztor kezében, aminek nagyon komoly következményei lehettek, még egy sokkal tisztábban átlátható, nyugodtabb környezetben is. Itt azonban nemcsak a középkori gyökerekkel rendelkező etnikai ellentéttel kellett volna Berniakovichnak számolnia, hanem egy nagyon komoly tőkét megmozgató, és egyre elkeseredettebb — éppen ezért eszközei között egyre inkább intoleránsabban válogató — harccal, amit a térség kereskedelmében betöltött szerepükért folytattak a bosnyákok kereskedő dinasztiái a raguzaiakkal szemben. Berniakovich maga bosnyák lévén — horribile dictu, egy kereskedő dinasztia leszármazottjaként — ezzel a végzetes döntésével darázsfészekbe nyúlt. Egy olyan kaotikus környezetben, ahol a Porta egyértelmű és biztos kézzel tartotta a hatalmat, csak idő kérdése volt csupán, hogy mikor következik be a retorzió. A raguzaiak magától a fényes Portától kapták kiváltságaikat, így nem véletlen, hogy ők is rögtön Berniakovich apjához siettek panaszukkal, hiszen sejthették, hogy egy komoly revízió a Porta részéről még súlyosabbá teheti az amúgy sem rózsás helyzetet, és így próbálták meg elejét venni a dolgoknak. Mivel neki semmi más célja nincs, mint buzgósággal szolgálni Istent és a Kongregációt, így engedett és visszahívta a káplánt, ellenben maga mellé rendelte egyik társát, vikáriussá nevezte ki és felkérte, hogy vizsgálja felül a hibákat és arról informálja őt.41 Terjedelmes levelében egyértelműen tükröződik a 40 Visnjica. 41 APF SOCG vol. 480. föl. 220-227.; Ezen eseményekről (is) egy névtelen jelentés is beszámol APF SC vol. 3. föl. 531—536.; Francesco Ricciardi apát is beszámol erről. APF SOCG vol. 478. föl. 151—152v. In: Tóth I.: Litt. miss. IV. 2751-2752.
