Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisvarga Gábor: Mattia Berniakovich és egyházkormányzata - A hódoltsági missziós püspökség a 17. század végén
A HÓDOLTSÁGI MISSZIÓS PÜSPÖKSÉG A 17. SZÁZAD VÉGÉN 1015 pítettek és működtetettek, azonban a káplán eltartása már az egyes kolóniák közösségeire hárult, ám iurisdictiot felettük a raguzai érsek gyakorolt.30 A hódoltsági katolicizmus másik megkerülhetetlen tényezői a bosnyák ferencesek voltak, akik a századok során lassan, de biztosan terjeszkedtek a balkáni térségben, aminek hatására a köreikből kikerült püspökök joghatóságukat szép lassan kiterjesztették a hódoltságban élő katolikusokra.31 Ezen folyamat révén sikerült megszerezniük a belgrádi kápolna feletti joghatóságot is, melynek megtartását fontos financiális és egyházpolitikai okok tették megkérdőjelezhetetlenné.32 Olyannyira eszkalálódott a helyzet, hogy Rengjich halálával szóba került a térség egy másik püspökséggel való mentesítése is. A rossz tájékozódás és a nehézkes információáramlás, a ferencesek heves reakciói, valamint a kínos helyzet tapintatos megoldásának a vágya elvonta a figyelmet a ferencesek potenciáljáról, és a Kongregáció inkább a világi papság felé fordult. Néhány éves missziós tapasztalatra építkezve a Kongregáció változtatott a stratégiáján. 1631-ben egy, a helyi viszonyokban „szakértődnek mutatkozó albán világi papra, Pietro Massarechire33 esett a választása. Albán származása mentesítette őt az etnikai vitáktól, „semlegesnek” kellett volna lennie, valamint a világi papság iránt való elkötelezettsége lett volna hivatott ellensúlyozni a ferencesek térnyerését a térségben. Miként az a kutatás előtt is közismert, a ferencesek „szabályos háborút” folytattak a világiak ellen, elűzték vagy ellehetetlenítették őket, a Boszniában működő adminisztrátorok nem is szenteltek fel világiakat. Massarechiben azonban a Kongregáció még egy reménysugarat is láthatott, hiszen ha tapintatosan el tudta volna intézni a kápolna-viszályt — éppen albán származásából kifolyólag —, talán a viszály mögött meghúzódó „kereskedelmi-háborút” is elsimíthatta volna.34 Azonban a bosnyákok reakciója nem maradt el a várttól, s heves tiltakozásba kezdtek Massarechi személyét illetően. Odáig jutottak, hogy még névtelen feljelentést is tettek ellene. Ekkor azonban egy újabb, a missziós stratégiát alakító tényező is színre lépett: a magyar hierarchia hódoltsági igényei, mind az adóztatás, mind a lelkipásztorko30 Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon. Századok 134. (2000) 381-382. 31 A rend történetére általánosan 1. Heribert Holzapfel: Manuale historiae Ordinis Fratrum Minorum. Friburgi Brisgoviae 1909.; 2010-ben digitális angol változata is megjelent: History of the Franciscan Order; Molnár A.: A belgrádi i. m. 385. 32 Kezdetben a nyugodt helyzet biztosította az együttműködést a raguzaiakkal és a bosnyák kereskedó'telepeken élők lelki ellátását is meg tudták oldani. Továbbá jelentékeny anyagi forrást jelentett a térség egyik legfontosabb kolostora számára, az olovóinak. Molnár A.: A belgrádi i. m. passim. 33 Massarechi a Collegio Romanoban tanult, majd papi karrierjét végig a balkáni térségben építette fel. 1623-ban, mint apostoli vizitátor alapos ismeretekre tett szert a bosnyák, a szerb és a hódoltsági térséget illetően, ezzel nagyban hozzájárult a Kongregáció hódoltsági egyházpolitikájának az alakításában. 34 Ennek okait egyre biztosabban érzékelték Rómában is. A raguzai-bosnyák kereskedelmi ellentét a térség kereskedelmének monopolizálásáért folytatott — egyre inkább elkeseredett - küzdelemből fakadt, amiben Róma Anconán keresztül volt közvetve érdekelt. Ekkor még — a század végén majd pont ellenkezőleg - a raguzai kereskedők szállítottak Anconán át, és a bosnyákok sokkal inkább Velence felé irányították volna a kereskedelmüket. Mivel Ancona a Szentszék hadi- és kereskedelmi kikötője volt, érthető, hogy olyan döntést szorgalmaztak, amellyel konzerválhatják egy igen jelentős bevételi forrásukat. L. 29-es lábjegyzet; Molnár A.: A belgrádi i. m. passim.
