Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Tevely Arató György: Turos Miklós (1591-1656) Különleges karrier a dunántúli végekről. Egy kiskomáromi főtiszt és családja társadalmi mobilitása
1004 TEVELY ARATÓ GYÖRGY voltára tekintettel engedje el neki a személyes hadbavonulást. Erre a momentumra még visszatérek, előtte azonban sorra kell venni a pályájára vonatkozó elszórt adatokat. Mint ismeretes, neve szerepel Túrós Benedek nemeslevelében és Túrós Miklós missilis jelentéseiben is: ő a kapcsolat a „két” család között. (Unoka)bátyja árnyékában töltötte kiskomáromi katonaéveit, Kiskomárom eleste (1664) után pedig vármegyei szolgálatot vállalt.2171701-ben még élt, Keszthelyen fölvették a végházban lakó, porciót fizető nemesek lajstromába.218 A visszafoglaló háborúk idején Batthyány hadba szólította őt is, az öreg katona azonban már nem tudott vagy akart fölülni, ezért maga helyett Ferenc nevű mostohafiát állította be.219 Ez jelzi erről a kevéssé ismert családtagról, hogy megyei tisztségviselése ellenére a katonai hierarchiában vélhetően nem nemesemberként tekintett önmagára, hanem helyben lakó — kvázi szabados vagy hajdú — katonaként, s szükségesnek tartotta békéje érdekében mostohafiával pótolni a maga szolgálatait, mintha nemeslevele nem volna ehhez elegendő. A családnak ez az ága tehát nem tudott felkapaszkodni a katonai közegből a nemesi világba, nem bírta folytatni a nemességszerző erőszakos és hatékony karrierjét, és megrekedt a lassan talaját vesztő, a végeken maradó ún. „szabad rend” kebelében.220 Ez a tanulmányunkban sejtetni kívánt pályaív legalább egyik ágának végpontja. A dunántúli hajdúkat és szabadrenden lévőket a végvidék helyén kialakuló uradalmakba való beépülésük megóvta ugyan a vármegye jobbágyosító törekvéseivel szemben, a vitézlő rend mobilitását azonban örökre elveszítették. Mérleg - Néhány gondolat a rokoni korról Túrós Miklós gyermekei kivétel nélkül rangos, nemes jogállású emberekkel kötötték össze életüket. Mindegyik házasság hátországi kapcsolatrendszert hozott a családba, lett légyen szó főúri szervitorokról, végvidéki katonatisztekről vagy egyszerű vármegyei nemesemberekről. Kiemelkedik ennek a nemzedéknek a sorából Túrós Zsuzsa két első (különösen a második), valamint Túrós János harmadik házassága. A kutatás jelenlegi állapotában még nem állnak 217 1671-ben, 1673-ban és 1675-ben is somogyi szolgabíró volt, közben 1674-ben Zala vármegye perceptora, 1675-ben pedig zalai szolgabíróságot is viselt a somogyi mellett. Molnár A.: Zala megye archontológiája i. m. 259—260. Címere pecsétjén ekkor is (vö. a 14. jegyzettel) eltér a családi armálisétól: lebegő', jobbra fordult, egyenes kardot tartó levágott karon kopasz emberfő', a kard két oldalán csillag/nap és hold. Sisakdísz, takarók nélkül. Vö. ÖStA Haus, Hof- und Staatsarchiv, Csáky cs. levéltára, 149. doboz (fase. 104.), 273. nr. 218 Végh F.: Keszthely i. m. 254. 219 MNL OL P 1314 Nr. 50262. Túrós András II. Batthyány Ádámnak. Keszthely, 1687. július 15. 220 Ennek fogalmára alapos historiográfiával 1. Végh Ferenc: A „szabad rend”. A XVII. századi katonatársadalom egy elfeledett csoportjáról. Hadtörténelmi Közlemények 122. (2009) 443-457. A publikáció felhívja a figyelmet arra, hogy a 17. században drasztikusan leépített végek hiányos kereteit föltöltő, militarizált jobbágyság nemcsak a földesúri szolgáltatásoktól ideiglenesen mentesített jobbágyokból, libertinusokból és hajdúkból állt, hanem soraiban igen nagy arányban találkozunk nincstelen, szőlő- vagy szántóművelésből élő szabadmenetelűekkel vagy nemesekkel is. Nem alkottak állandó állományú „rendet”, ez a csoport átjáróháza volt a jobbágyságnak a nemesség felé, mentsvára a lesüllyedő, de visszakapaszkodni vágyó vitézló' rendnek (gondoljunk az elbocsátásokra). A dunántúli hajdúkra máig alapvető: Zimányi Vera: Adatok a dunántúli hajdúk történetéhez. Századok 94. (1960) 387-407.
