Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Tevely Arató György: Turos Miklós (1591-1656) Különleges karrier a dunántúli végekről. Egy kiskomáromi főtiszt és családja társadalmi mobilitása
TUROS MIKLÓS (1591-1656) 987 tőén meghatározó tulajdonságaitól. A három részre szakadt ország társadalmának olyan összetartó kötelékét láthatjuk a távolsági kereskedelemben — különösen a marhakereskedelemben —, amelyet nem becsülhetünk eléggé nagyra. Az alföldi mezővárosok európai gazdasági szerepének vizsgálatában kiemelkedő helyet foglalhatnának el ezek és a nyugat-dunántúli nagybirtokrendszer, illetve a Kanizsa ellen vetett végházak társadalmának kapcsolatát vizsgáló kutatások.124 Kiskomárom végháza nemcsak a honvédelemben és rabkereskedelemben, de a szarvasmarha távolsági forgalmazásában is tekintélyes szerepet játszott a Batthyányak „fölségterületén” a 17. század közepén.125 Túrós Miklós legkorábbi leveleiben is, már gyalogvajda korából nagyarányú marhaexportok részleteiről olvashatunk, s összevetve jelentéseinek idevágó, meglehetősen bőséges126 adatait Batthyány Ádám tőzsérekkel való társulásairól vezetett számadáskönyvével,127 azt látjuk, hogy a marhaexportban különösen érdekelt végbeli „szegénylegény”-réteg képviselőin belül is igen nagy számban jelenlévő kiskomári tisztek közül Túrós Miklós volt az egyik legaktívabb közvetítője a Batthyány szárnyai alatt szervezett, olasz és bécsi irányú szarvasmarhaexportnak. Túrósnak ez a kiemelkedő szerepe rávilágít nemcsak otthonának, Kiskomáromnak földrajzi helyzetéből adódó gazdaságtörténeti szerepére, de arra is, milyen struktúrákban érdemes egyszerre vizsgálnunk egy tartósan helyben maradó és érvényesülő, a végek társadalmának középosztályához tartozó vállalkozó figura pályafutását. A hosszú török háború után a kereskedelmi útvonal-hálózat s ennek megfelelően a kereskedelemmel foglalkozó helyi társadalom is átrendeződött. Azt, hogy ebben milyen jelentősége volt a végvári középrétegnek, kiválóan tükrözi, hogy a távolsági marhakereskedelemmel járó hatalmas haszonszerzés lehetőségére éppen egy ilyen közegből jövő, kiemelkedett figura, Jobbágyi Dániel hívta föl ura, Batthyány Ádám figyelmét az 1640-es években.128 Batthyány 1648- tól rendszeresen közvetített a külföldi kereslet és a hazai kínálat között: rész124 Európai gazdaságtörténeti összefüggésrendszerében elhelyezte Zimányi Vera: Magyarország az európai gazdaságban 1600-1650. Bp. 1976., különösen 131-141. Döntően más szempontból közelíti meg a kérdést, de módszertana és forrásbázisa okán ismét meg kell itt említeni a legújabb magyar koraújkori gazdaságtörténeti monográfiát: Tózsa-Rigó Attila: A dunai térség szerepe i. m. 125 Hogy mennyire fontos, létfönntartó szerepe volt Kiskomárom esetében a marhaüzletnek, arról maga a főkapitány nyilatkozott így annak kapcsán, hogy a kanizsai oszmán helyőrség tagjai elragadozták a komári mezőről Ropolyi Farkas és társai 231 marháját: „Ha az vezér meg nem fenyéti őket, és az szegény emberek kárát meg nem adatja vélek, az kereskedés megszűnik Komárban, s bizony az végház állapotja is succumbáltatik. Nagyságod előtt, elhittem, ezek mind nyilván vadnak.” — MNL OL P 1314 Nr. 36829. Gersei Pethő László Batthyány Ádámnak. Komár. 1651. október 6. 126 Leveleinek adatait csoportosítva — már amennyire függetleníthetjük őket egymástól —kiderül, hogy az állatkereskedelemről több szó van bennük, mint a rabtartásról és rabforgalomról, a hírszerzésről vagy a vár állapotáról. Ennél többször csak a török hadmozdulatairól ír. 127 Közli: Zimányi V.: Batthyányak marhakereskedése i. m. 66-84. 128 Zimányi V.: Jobbágy Dániel i. m. 101. 1642-ben Batthyány még csak érdeklődött a távolsági marhakereskedelm iránt — írja Zimányi másutt —, föltételezve, hogy nincs benne üzlet. Túrós leveleiben ugyan már 1638-ból is találunk Batthyánytól érkező megrendelésre való utalásokat, de az adatok igazi tömege csak 1647-től jelentkezik a vizsgált forrásanyagban.
