Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
TETTES VAGY ÁLDOZAT? HUNYADI LÁSZLÓ HALÁLA 393 Megérkezése után a volt kormányzó ünnepélyesen átadta a budai vár kulcsait {le chiave dele forteze) a királynak, amelyeket László továbbadott Ciliéinek, aki lengyel, cseh és német zsoldosokkal akarta biztosítani a várat. Hunyadi ezen felháborodva azonnal elhagyta a fővárost, és Várad irányában távozott. Úgy tűnik azonban, nemcsak ő érezte sértve magát, hanem az országgyűlésre összesereglett többi báró és nemes is. Egy másik beszámolóból ugyanis arról értesülünk, hogy Hunyadit követve az összes báró és előkelő nemes (tuti i signori e principal cavi de Ungaria) is elhagyta Budát, majd, ha hihetünk informátorunknak, igen éles hangon vonták kérdőre a királyt. Szemére vetették, hogy az országot ők védelmezték meg a törököktől, ők szabadították ki a királyt a császár kezeiből, és nélküle az országot rendben kormányozták (senza re tuto era ben governato). Ezek után mégis megadták neki a kellő tiszteletet és engedelmességet, cserében viszont a király megígérte, hogy „nem rendeli a németeket a magyarok fölébe” (non far Todeschi superiori de Ungari).60 Mindezt előadván érdeklődtek, szándékában áll-e Lászlónak betartania ígéretét, vagy sem.61 A király eljárása jól mutatja, hogy saját források hiányában mennyire ki volt szolgáltatva Ciliéinek. Egyébként nehezen volna megmagyarázható, miért nem Garai Lászlóra bízta Buda várát, aki nádorként egyébként is jogosult lett volna annak kormányzására, és minden bizonnyal Hunyadi számára is elfogadható lett volna. Garai mellőzése és az arra adott válasz ugyanakkor önmagában is világos bizonyítéka annak, mennyire indokolatlan továbbra is egy „Cillei- Garai liga” tevékenységét keresni az események hátterében. Annál is inkább, mert V László a magyar urak váratlanul egységes fellépését fenyegetésként értelmezte, és Ciliéivel, valamint kíséretével együtt eltávozott Budáról. Hunyadi és a magyar urak azonban utánuk mentek, és a jelek szerint egy kisebb csetepatéra is sor került. A királyt a magyarok visszakísérték Budára, Ciliéi viszont elmenekült, és az a hír járta, hogy Hunyadi sereget küldött a gróf menedékéül szolgáló (meg nem nevezett) vár ostromára. E híradásnak nem kell feltétlenül hitelt adnunk, tekintve, hogy Ciliéi március végén már ismét a fővárosban volt, az viszont bizonyos, hogy Hunyadi ekkor nem tért vissza Budára. Ott maradt ellenben idősebb fia, László, azzal az utasítással, hogy értesítse apját, amikor ismét alkalmasnak látja majd az időt, hogy Budára jöjjön.62 60 Vö. az 1455. júniusi győri határozattal: „nullus forensis debeat tenere et habere officia vel honores, prelaturas videlicet vel baronias in regno” - DL 48280. 61 A „németekkel” szembeni általános ellenérzést a kortárs lengyel történetíró, Jan Dlugosz is hangsúlyozza: szerinte Hunyadi László az apjától reászállott királyi várakat „resignare aperta rebellione renuebat, faventibus eius proposito maiore parte Hungáriáé baronum et verentibus ne Almanis gubernanda committantur.” Idézi Janez Mlinar: Podoba Celjskih grofov v narativnih virih. Ljubljana 2005. 295. 62 Az eseményekre vonatkozóan két olasz nyelvű jelentés szolgál információval. Mindkettő Fiumében (illetve az egyik egy velencei gályán) íródott, az egyik március 14-én, a másik április 10-én (Archivio di Stato di Milano [a továbbiakban ASMi], Sforzesco 650, Ungheria 1456. 03. 17 (!) r., és 1456. 04. 10. r.). Mindkettő megembti, hogy a király Ciliéinek adta át a vár kulcsait, az április 10-i emellett arról is beszámol, hogy a „zenggi grófok közül” V László és Ciliéi kíséretében volt Frangepán Márton, Zsigmond, Duim és Miklós egy meg nem nevezett fia, mi több, ők a király oldalán vettek részt az összecsapásban, és utóbbi háromnak halálhíre is elterjedt. (A három Frangepán korábban Ciliéi Ulrik szolgálatában vett részt Albrecht Achilles brandenburgi őrgróf oldalán ennek Nürnberg elleni háborújában. L. Robert Kurelić: Prvi markgrofov rat i Frankopani. Modruški zbornik 3. (2009)
