Századok – 2015
2015 / 4. szám - MŰHELY - Gyöngyössy Márton: Szapolyai János pénzverése (1527-1540)
A János király denárait ért bírálatok jórészt nem voltak megalapozottak, mert a metrológiai vizsgálatok nem támasztják alá a forrásokban szereplő silány minőséget. Az 1530-1533 között vert dénárok finomsága már tíz latos volt, az utolsó időszakban (1537-1540) azonban visszatérhettek a korábban szokásos nyolc latos finomságra.22 966 GYÖNGYÖSSY MÁRTON Obolus Szapolyai János uralkodása idején kiegyensúlyozatlan, szinte jelentéktelen obolusverés tapasztalható, egyes években egyáltalán nem készült a köznyelvben ekkor már félpénznek nevezett aprópénz. A pénzforgalomban betöltött csekélyebb szerepét, kisebb kibocsátási arányát jelzi az is, hogy az éremleletekben egészen csekély számban képviselteti magát. Az obolusok éremképe a középkor végi hagyománynak megfelelően megegyezik a dénárokéval, a különbség csupán annyi, hogy a kis érméken nem szerepel körirat, illetve Máriát ezeken az érméken következetesen dicsfénnyel ábrázolták. Az obolus értéke a dénár értékének a fele volt, voltaképpen tehát féldenár, természetesen azonos finomságban. Ugyanakkor a király obolusokkal kapcsolatos komoly szándékára utal az a tény, hogy (legalább) két obolus esetében aranyveret is készült.23 1521-1525 között veretett négy latos moneta nova-tói) többek között a II. Lajos és a Fugger-ház között 1526-ban a rézbányák haszonbérletéről kötött szerződés (Magyar történelmi okmánytár a Brüsseli Országos Levéltárból és a Burgundi Könyvtárból. I. (Monumenta Hungáriáé Historica. Magyar Történelmi Emlékek. Első osztály: Okmánytárak) Összeszedte s lemásolta Hatvani Mihály. Pest, 1857. (a továbbiakban: MTO I) 27-31. Nr. 20.), valamint II. Lajos azon rendelkezése, amellyel a nyolc latos pénz veréséből származó jövedelem felét a királyné számára fizettette ki (Buda, 1526. máj. 3.: MTO I, 33-34. Nr. 23.). Hans Dernschwam Fugger-faktor 1563-as visszaemlékezésében számol be arról, hogy II. Ulászló idejében 416 darab dénárt vertek egy márkából, és ettől eltérni márkánként csak négy darabbal lehetett: A besztercebányai középső-, másként kamaraházra vonatkozó, továbbá a magyar királyságban végbement egyéb események leírásának Hans Dernschwam, a Fugger urak egykori faktora által készített kivonata. 1563. In: Hans Dernschwam: Erdély. Besztercebánya. Törökországi útinapló. Közreadja Tardy Lajos. (Bibliotheca Historica) Bp. 1984. 130-131. 1526. április 16-án jelentette a bécsi kormányzat Ferdinándnak, hogy II. Lajos magyar király megint új pénzt veret, amelyből 480 darab megy a nyolc latos finomságú bécsi márkára (280,61 gramm): Johann Newald: Das österreichische Münzwesen unter Ferdinand I. Eine münzgeschichtliche Studie. Wien, 1883. 33. Ha átszámítjuk, a magyar márkára 420 darab jön ki. Ezzel szemben Mária királyné 1540-es utasítása a bányavárosokba küldött biztosai számára a II. Lajos kori pénzlábat ismeri el érvényesnek: egy márka pénzöntvényből 412-416 darab verendő. Idézi: Paulinyi Oszkár: Kimutatások a körmöcbányai bányakamarai körzet nemesfémtermeléséről a XVI. század első felében. Adatszűrő elemzés. Századok 112. (1978) 332. (16. jegyzet) 22 Huszár L.: János király i. m. 43-46. 23 Szapolyai obolusaihoz (Mzz. 273-274., 280.): Huszár Lajos: Kiadatlan középkori magyar pénzek. Folia Archaeologica 6. (1954) 121-122., Berta József: János király nagybányai obulusai. Az Erem 55. (1991: 1. sz.) 10-11. Aranyveretű obolusok: Lengyel A.: Aranykönyv i. m. 318. Nr. 160-161.
