Századok – 2015
2015 / 4. szám - MŰHELY - Gyöngyössy Márton: Szapolyai János pénzverése (1527-1540)
SZAPOLYAI JÁNOS PÉNZVERÉSE (1527-1540) 963 antiqua moneta (bevétel) antiqua nova moneta (kiadás) nova moneta (bevétel) nova moneta (kiadás moneta Ferdinandi (bevétel) moneta Ferdinandi (kiadás) nem meghatározott (bevétel) nem meghatározott (kiadás) 1539 5700,00 10469,22 1540 8010,50 2000 2300,00 ossz. 23727,88 2000 17519,22 3074 3200 Szapolyai János számadáskönyvét, az 1537-1540-es időszak vonatkozásában ifi. Kemény János közölte. A számadáskönyv a bevételek és a kiadások összegét számítási forintban adja meg, azonban a szöveg tanúsága szerint a pénzmozgás ténylegesen ezüstpénzekben történhetett, mert az esetekben jelentős részében ilyen megjegyzéseket olvashatunk: antiqua moneta, moneta Ferdinandi vagy nova moneta. A számadásokból jól látszik, hogy a bevételeknél a királyi udvar a régi pénzt részesítette előnyben, azaz a nyolc latos (500%c) finomságú ezüstpénzt, de jelentős szerepet játszottak Ferdinánd kortárs veretei is. 1540-ben a befizetéseknél megjelennek már János király jobb minőségű ezüstpénzei is, bár arányuk még mindig csekélyebbnek mondható. Érdekes, hogy a kiadások esetében kevésbé volt fontos feltüntetni, hogy milyen pénzben fizették ki az egyes tételeket. (A táblázat összeállításakor, mivel az egyik bevételi tétel — 1540-ből — részben régi, részben új pénzben teljesült, az adatot megfeleztem.)16 A királyi udvartartás aprópénz-forgalma, 1537-1540. □antiqua moneta ■moneta Ferdinandi □nova moneta □nem ismert Szapolyai János forgalmi pénzei Aranyforint Szapolyai János aranyforintjai egységes éremképet mutatnak. Az előlapon holdsarlón ülő, koronás Szűz Mária látható, jobbjában a kis Jézussal. A hátlapon Szent Lászlót vértben, jobb kezében alabárddal, bal kezében országalmával ábrázolták. Az 1530-as évek végén, egyes Kolozsváron vert aranyakra azonban, különös módon Szűz Mária helyére Szapolyai címere került. Egy 1540-es nagy-16 Ifj. Kemény Lajos-. János király számadáskönyve (1537-40). Történelmi Tár 18. (1895) 570-574. A számadáskönyvre dr. Kenyeres István főigazgató űr (Budapest Főváros Levéltára) hívta föl a figyelmemet, amit ezúton is köszönök.
