Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy János: A vármegyei követküldési gyakorlat jellegzetességei az 1751. évi országgyűlés példáján
950 NAGY JÁNOS tizedekig hivatalt — delegálták az utasítás-összeállító bizottság elnökévé, miután fiát, Terstyánszky Józsefet táblabíróvá és országgyűlési követté választatta.56 Azokban a megyékben, ahol a nagybirtok dominanciája kiemelkedő volt, ott az uradalmi alkalmazottakat is beválasztották a bizottságba, akik jelentős mértékben befolyásolhatták a döntéshozatali mechanizmust is. Csak két példát hadd említsek! Mosonban az utasítást összeállító bizottság kilenc tagjából négy fő uradalmi alkalmazott volt.57 Tolnában — itt nem küldtek ki külön utasítás-összeállító bizottságot — a követeket kiküldő közgyűlésen (a tisztikar tagjain kívül) 4:5, az utasítást elfogadó gyűlésen 2:4 arányban voltak jelen a megyebeli birtokos nemesek és az uradalmak képviselői (prefektusok, provizorok, inspektorok).58 Ahol az egyházi nagybirtok jelentős volt, illetve a főpásztor volt a főispán, ott jelentős szerepet játszottak a középpapság képviselői (kanonokok, prépostok, apátok) is, több esetben bizottsági elnökként.59 így volt ez például Baranyában, ahol a pécsi, Borsodban az egri káptalan, Biharban a váradi püspökség és káptalan, Győr megyében a pannonhalmi apátság, Sopronban a csornai prépostság képviselői, Fejérben a veszprémi káptalan követei jelentős erőt képviseltek.60 Ennek a rétegnek a kiemelkedő jelenléte a megyei bizottságokban összefüggésben állhat nemcsak az adott megye területén fekvő egyházi nagybirtok gazdasági-társadalmi súlyával, hanem az alsótáblai klérus a megyei közéletben vagy a diétán jelentkező szerepvállalásának a század közepétől érzékelhető erősödésével is (például adómegajánlások megszavazásánál).61 A klérus eme tagjai hosszabb-rövidebb közéleti szerepet vállaltak, sőt az adott egyházi testület legaktívabb képviselői voltak. Fonyó Sándor pécsi kanonok, scutari 56 Terstyánszky János alnádorról és fiáról: Prokopp Gyula: Terstyánszky János alnádor (megh.: 1754). In: Levéltári Szemle 26 (1976: 2-3) 171-176. 57 Moson vármegye birtokviszonyaira és nemesi társadalmára: Dominkovits Péter: Latifundiumok és nemesi kisbirtokok (Moson megye nemessége a 18-19. század fordulóján). In: Mágnások, birtokosok, címereslevelesek i. m. 203-218. 58 MNL Tolna Megyei Levéltára (a továbbiakban MNL TML) TVl.a. Tolna vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Közgyűlési iratok (protocolla congregationum) 9. kötet (1747-1753) Szekszárd, 1751. január 4. 295.; 1751. április 14.: 305. 59 Mária Terézia 1767 és 1770 között készült úrbéri összeírása, amely országos szinten közöl adatokat a korabeli birtokviszonyokról, magyar holdban adva meg az úrbéres jogállású földek nagyságát. Bihar megyében a váradi káptalan 23 315 holdat, a váradi püspökség ugyanitt 40 371 holdat, az egri káptalan Borsod megyében 19 767 holdat, a pécsi káptalan Baranyában 16442 holdat, a pannonhalmi apátság Győr megyében 6748, míg a győri káptalan ugyanitt 7337 holdat, Sopron megyében a csornai prépostság 2748 holdat birtokolt. Az egyházi birtokok súlya az egyes megyéken belül változott: az egri káptalan például nemcsak az ország harmadik legnagyobb egyházi földesura volt, hanem Borsod megye második legjelentősebb földbirtokosa is. A nagy területű Biharban az egyház a Magyar Kamara mellett a második legnagyobb földesúr. A pannonhalmi apátság és a győri káptalan Győr megyei birtokállománynak összesen kb. 58%-t adta. Ehhez képest a csornai prépostság Sopron megyei 2%-os, illetve a veszprémi káptalan Fejér megyei egy falu nagyságú részesedése csekélynek tűnik. A fenti adatok: Fónagy Zoltán: A nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. I-III. kötet. Bp. 2013. [DVD-melléklet] 60 Nyugat-dunántúli forrásadatok alapján feltételezhető, hogy a káptalani középréteg jelenléte az amúgy is egyházi birtokok által dominált vármegyékben a követküldésnél az előző században is meghatározó volt: pl. 1630-ban Győr vármegye 14 fős instrukció-összeállító bizottságából 3 fő a középpapságot képviselte: különösen Dominkovits P: Vármegye és országgyűlés i. m. 106. 61 Erre: Szíjártó I.: A diéta i. m. 166.
