Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kökényesi Zsolt: Mise és presztízs. A magyar főpapok jelenléte és reprezentációja a bécsi udvarban 1711 és 1765 között
Lotaringiai Ferenc közös kormányzata huszonöt évből tizenötöt háborús viszontagságok között vészelt át, amely nagymértékben beárnyékolta az udvar fényét; a reformok és a szekularizáció hatására pedig (a főpapsággal szemben) a katonai és a hivatali pálya egyre jobban felértékelődött.97 Ebben az időszakban Európa-szerte kezdetét vette a barokk udvari kultúra fokozatos átalakulása. Ferenc császár 1765-ben bekövetkezett halála után a bécsi udvari életre Mária Terézia mély gyásza jól érezhető módon rányomta a bélyegét. II. József egyeduralkodása idején pedig a reprezentációs kiadásokat és szokásokat radikális módon lecsökkentette, sokkal kevesebb egyházi ünnepen vett részt (sőt a körmenetek számát is korlátozta), és leginkább csak a Hofburg kápolnájában hallgatott misét.98 99 A másik oldalon pedig a püspökre és érsekekre is egyre nagyobb hatással voltak a felvilágosodás különféle iskoláinak a gondolatai. A barokk főpap képét egyre több helyen a reformpárti püspök alakja kezdte felváltani. A legélesebb változás talán Egerben ment végbe, ahol Barkóczy Ferenc helyét Esterházy Károly vette át, aki elődje felsőtárkányi nyári kastélyát, Fourcontrastit még le is bontatta." A püspökök és érsekek egy bizonyos köre egyre több időt igyekezett egyházmegyéje területén tölteni, rendszeresen tartottak vizitációkat, nagy hangsúlyt fektettek a papképzés reformjára, vagy többen figyelemre méltó könyvtárakat (például Esterházy Károly Egerben, vagy a bécsi Theresianum egykori diákja Batthyány Ignác Nagyváradon) hoztak létre. A császárvárosi udvar reprezentációs terében való megmutatkozás pedig számukra is egyre kevésbé tűnt fontos feladatnak, valamint a tartósan kiegyensúlyozott Habsburg-magyar kapcsolatok sem tették szükségessé a rezidenciákon való gyakori jelenlétet. A kétirányú kulturális folyamat közül egyértelműen az előbbi, a Habsburg részről meginduló változás tekinthető jelentősebbnek, amely az udvari kultúra kereteit és lehetőségeit alapvetően meghatározta. Úgy vélem azonban, hogy a felvilágosodás mentalitástörténeti formáló hatását sem szabad figyelmen kívül hagynunk, ami az 1760-as évektől a magyar társadalom meghatározott rétegeire, köztük a tanult főpapok egy részére is egyre nagyobb hatással lehetett. Azonban az már egy másik kérdés, hogy a császárvárosi látogatások ritkulása mennyiben állt összefüggésben az adott főpapok hatalmi reprezentációjának és kiadásainak csökkenésével, valamint a 18. század utolsó harmadának reformhulláma után az I. Ferenc alatti (kényszerített) tradicionalizmus során milyen mértékben restaurálódtak a korábbi állapotok. 928 KÖKÉNYESI ZSOLT 97 Michael Hochedlinger: Mars ennobled. The Ascent of the Military and the Creation of a Military Nobility in Mid-Eighteenth-Century Austria. In: German History 17. (1999) 141-176.; Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar hivatalnokai. Bp. 1989. 42^16. 98 Beales, D.: Clergy i. m. 96-101.; Elisabeth Kovács: Kirchliches Zeremoniell am Wiener Hof des 18. Jahrhunderts im Wandel von Mentalität und Gesellschaft. In: Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 32. (1979) 131-138. 99 Mezei Zsolt: Gróf Esterházy Károly, a barokk főpap és főúr. In: Emlékkönyv galántai és fraknói gróf Eszterházy Károly egri püspök, Pápa város foldesura, mecénása és építtetője halálának kétszázadik évfordulója tiszteletére. A pápai Kastélyban 1999. szeptember 11-én elhangzott előadások szerkesztett szövege. Szerk. Hermann István; Mezei Zsolt. Pápa 2000. 39-51. 49.
