Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kökényesi Zsolt: Mise és presztízs. A magyar főpapok jelenléte és reprezentációja a bécsi udvarban 1711 és 1765 között
918 KÖKÉNYES! ZSOLT örökösödési háború után a Bourbonok és a Habsburgok között kettészakadt, így jelentősége Károly császár számára még inkább felértékelődött.51 A rend a főnemesi elit gyűjtőköre volt, amelybe az alapszabályuk szerint — mélyen katolikus szellemiségük ellenére, világi rend lévén — egyházi személyt nem vehettek fel.52 Az uralkodó vezetésében a rendtagok igyekeztek a nagy egyházi ünnepeken közösen részt venni, legfontosabb ünnepük Szent András apostol ünnepe volt (ekkor történt az új tagok felvétele is), amelynek nélkülözhetetlen eleme volt az egyházi szertartás, amelyet korszakunkban többször magyar prelátus vezethetett le. Míg Károly regnálása alatt egyszer sem, Mária Terézia uralkodása és Lotaringiai Ferenc nagymestersége alatt többször (1742-ben,53 1744-ben, 1745-ben és 1750-ben) Esterházy Imre nyitrai püspök celebrálhatott misét, de egy-egy alkalommal (1743-ban, 1747-ben és 1748-ban) Berényi, Klimó és Barkóczy püspökök is részesültek ebben a megtiszteltetésben. Az Aranygyapjas Rend előtt bemutatott misékkel kapcsolatban érdemes megemlíteni Khevenhüller főkamarás naplóbejegyzését, aki 1743. november 1-jén azt jegyezte le, hogy a misét szokásos módon azért nem a pápai nuncius (Camillo Paolucci) mutatta be, mivel ceremoniális vitába keveredett Lotaringiai Ferenccel, így a misét Erdődy egri püspök celebrálhatta.54 De fontos hangsúlyozni, hogy nem a Szent András napi ünnepségről folyt a vita, amelyen már 1742-ben is magyar püspök misézhetett. A magyar főpapok bécsi jelenléte szempontjából is jól felhasználható forrásnak tekinthető a főkamarás (Oberstkämmerer), későbbi főudvarmester (Obersthofmeister) — tehát az udvar egyik megkerülhetetlen és legjobban értesült hivatalnokának a — naplója: egyfelől kontroll és kiegészítő adatokat szolgáltathat a prelátusok miséiről, másfelől elejtett megjegyzései, jellemzései is releváns információkat hordozhatnak. (Például megtudhatjuk, hogy Esterházy esztergomi érseket — akit korának egyik legkiválóbb koponyájának tartott — 1744- ben már karosszékével együtt kellett a templomba vinni, és aki a naplóírót egy „múmiára” emlékeztette.)55 Khevenhüller naplója egyébként jól alátámasztja a nyilvános misehírek alapján körvonalazott bécsi magyar főpapi jelenlétről ki-61 A probléma önálló tanulmányban való feldolgozását lásd: Leopold Auer: Der Übergang des Ordens an die österreichischen Habsburger. In: Das Haus Österreich und der Orden vom Goldenen Vlies: Beiträge zum wissenschaftlichen Symposium am 30. November und 1. Dezember 2006 in Stift Heiligenkreuz. Hg. Leopold Auer; Sonja Dünnebeil; Birgit Charlotte Glaser; Alexander Pachta-Reyhofen. Graz 2007. 53-64. 52 Bár néhány kivételt találunk a Habsburg dinasztia tagjai közül, például Mária Terézia fia, Miksa kölni herceget, vagy II. Lipót fiát Rudolf olmützi érseket. 53 Az újság szerint 1742. november 30-án, Szent András ünnepén az aranygyapjasoknak Esterházy pécsi püspök misézett a Hofkirchében. A miséző főpap nevénél sajtóhiba történt, mivel ekkor Berényi Zsigmond volt a pécsi püspök, az Esterházyak közül pedig a — hasonló nevű — nyitrai püspök és az esztergomi érsek volt a magyar püspöki kar tagja. Az idős és magas rangú prímást az újság nem valószínű, hogy összekeverte volna a pécsi püspökkel, így jelen esetben (további kontrollforrás nélkül) bizonytalan, hogy a pécsi, vagy a nyitrai püspök tartotta-e az adott misét. A földrajzi közelség és a rendszeresebb udvari jelen lét miatt döntöttünk gróf Esterházy Imre mellett. (WD 1742. 12. 01.) 54 Aus der Zeit Maria Theresias. Tagebuch des Fürsten Johann Joseph Khevenhüller-Metsch. Kaiserlichen Oberhofmeisters. Hg. Rudolf Khevenhüller-Metsch; Hans Schütter. I. (1742-1744.) Leipzig-Wien 1907. 184. 55 Aus der Zeit Maria Theresias i. m. I. 238.
