Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kökényesi Zsolt: Mise és presztízs. A magyar főpapok jelenléte és reprezentációja a bécsi udvarban 1711 és 1765 között
A MAGYAR FŐPAPOK A BÉCSI UDVARBAN 1711 ÉS 1765 KÖZÖTT 907 lentőségére kívánja felhívni a figyelmet, valamint megkerülhetetlen részproblémáját képezi — a megadott időkereten belül — a magyar udvari jelenlét kutatásának. A jelen dolgozat ezen széles problémakörnek egy fejezetébe kíván betekintést nyújtani, mégpedig a magyar püspökök és érsekek 1711 és 1765 közötti bécsi személyes jelenlétébe és reprezentációs tevékenységébe; az udvar utazásai, prágai vagy pozsonyi tartózkodása alatti főpapi funkciók vizsgálata nem képezte a kutatás tárgyát. A vizsgálat fókuszába a magyar (kiváltképp a főnemesi) családokból származó prelátusok tartoztak,* 7 az indigenákra (mint Althann, vagy Migazzi váci püspökök) nem terjedt ki. A kijelölt időintervallumot pedig a szatmári béke után, Károly trónra lépésével meginduló kompromisszumos együttműködés, újjáépítés és integráció indokolja, illetve azon kérdés érdekessége, hogy a magyar főpapok miként tudtak érvényesülni a hatalmi reprezentáció csúcsát elérő — nem ok nélkül „Vienna Gloriosa-nak” titulált — barokk fővárosban és udvarban. A vizsgálati korszak határát pedig Ferenc császár halála képezi, amely a bécsi udvari reprezentáció átalakulását, egyszerűsödését, illetve (a felvilágosodás jegyében) a Habsburg államapparátus további átalakulását, szakszerűsödését jelentette. II. A magyar főpapok császárvárosi jelenléte és nyilvános működése Miként érhető tetten a magyar főpapok és érsekek császárvárosi jelenléte, és reprezentációja? Korszakunkból a vizsgált probléma megoldásának legkézenfekvőbb forrásai a Főudvarmesteri Hivatal (Obersthofmeisteramt) vezette Zeremonialprotokoll kötetek, amelyek a bécsi udvar ceremoniális életének a legrészletesebb forrásai, valamint az 1703 óta, hetente két alkalommal megjelenő császárvárosi újság, a Wienerisches Diarium, amely igen széles spektrumban közölt kül- és belföldi híreket, de az udvar tevékenységéről és a különböző egyházi ünnepekről, ájtatos eseményekről is igen részletgazdag információkkal szolgált a nyilvánosság számára.8 a, Magyar főpapok bécsi miséi (számarányok) Az egyházi szertartás nélkülözhetetlen eleme volt a korabeli udvari kultúrának, kiváltképp a bécsinek: az istentiszteletek és a különféle liturgikus események Hof und Stadt bei den Fronleichnamsprozessionen im frühneuzeitlichen Wien. In: Kaiserhof - Papsthof, 16.-18. Jahrhundert. Hg. Richard Bösel; Grete Klingenstein; Alexander Koller. Wien 2006. 173-204. 7 A 19. századi nacionalizmus előtti, nemzet-problematika fejtegetésébe nem kívánunk bocsátkozni, „magyar” gyűjtőnév alatt itt és a későbbiekben is a (több generáció óta a) Szent Korona országaiból származó személyeket, családokat értem, így nem térek ki külön a horvát nemesi famíliákra. 8 Stefan Seitschek: Religiöse Praxis am Wiener Hof: Das Beispiel der medialen Berichterstattung. In: Frühneuzeitforschung in der Habsburgermonarchie. Adel und Wiener Hof - Konfessionalisierung - Siebenbürgen. Hg. István Fazekas - Martin Scheutz - Csaba Szabó - Thomas Winkelbauer. (Publikationen der Ungarischen Geschichtsforschung in Wien, Bd. VII.) Wien 2013. 71-101.; Rita Klement: Das Wiener Alltagsleben in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts im Spiegel des Wienerischen Diariums. (Magisterarbeit) Wien 2012. 137-158., illetve az említett források ellenőrzésére, kiegészítésére jól felhasználható mű: Cölestin Wolfsgruben Die K. u. K. Hofburgkapelle und die K. u. K. geistliche Hofkapelle. Wien 1905.
