Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
HABSBURG-OSZMÁN DIPLOMÁCIA A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 871 — rezidensi illetmény megítélésére pedig másfelet kellett várni. A szokatlan megoldás hátterében a birodalmi pénzügyeken túl a Habsburg diplomácia személyi problémái is megjelennek, ami a kapcsolattörténet szempontjából számos további kérdést is felvet, melyek tisztázására további esettanulmányokra lenne szükség. Azt remélem, hogy a 17. század hosszú békeperiódusában folytatott konstantinápolyi Habsburg diplomáciai tevékenységről alkotott eddigi ismereteink gyarapítása érdekében rövidesen újabb információk kerülnek elő, melyek segítségével árnyaltabb képet rajzolhatunk a századvég nagy háborús konfliktusát megelőző, ám annál semmivel sem kevésbé izgalmas békeévekről. HABSBURG-OTTOMAN DIPLOMACY IN THE MIDDLE OF THE 17TH CENTURY The Appointment of Simon Reinger as Habsburg Resident at Constantinople (1647-1649) by Cziráki Zsuzsanna (Summary) The study deals with the circumstances under which Simon Reniger von Renningen was selected for appointment as Habsburg resident at Constantinople. It examines those events and underlying tendencies in the second part of the 1640s which decisively influenced Reniger’s way to Constantinople and more generally offer insight into the mechnism whereby envoys were chosen for different areas in the Viennese court. The paper approaches the problem from two directions: on the one hand, it presents the situation of the Habsburg embassy at Constantinople. On the other hand, it surveys the Viennese pole of eastern diplomacy, the offices and experts concerned, and the methods of financing. It also pays attention to the persons who presented themselves for the vacant post at Constantinople and their qualities, as well as to the possibilities and preferences of the imperial court with regard to the selection of the resident. Finally, it seeks to establish the extent to which the decision taken in favour of Simon Reniger can be regarded as extraordinary, and to analyse the situation in which he started his service in the Ottoman capital.
