Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
HABSBURG-OSZMÁN DIPLOMÁCIA A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 869 ban, hovatovább az ő véleményére támaszkodtak leginkább mind a jelöltállítás terén,155 mind pedig az olyannyira fontos költségvetés kialakításában.156 Az áttekintett dokumentumok tükrében az a kép körvonalazódik előttünk, hogy ha írásbeli javaslatait nem is fogadták el minden egyes alkalommal, azok az esetek többségében mégis irányadóak voltak a kamarai és haditanácsi kollégák számára. De a Reniger és Schmid közötti szoros kötelék további következtetéseket is megenged. A közöttük bonyolított bizalmas levelezés ugyanazt a patrónus-kliens viszonyt vetíti elénk, mint ami D’Asquier és Schmid kezdeti kapcsolatára volt jellemző.157 Számtalan levelükből kiolvasható, hogy a szoros érdekszövetség mellett Schmid és Reniger kapcsolatában érzékelhetően nagy szerepet kapott a személyes szimpátia is, mely még az említett, funkcionális értelemben vett, esetükben kétségkívül fennálló patrónus-kliens viszonyon is túlmutatott: Schmid — akinek egyébként csak két későn született lánygyermeke maradt életben — szemlátomást atyai gondoskodással vette körül védencét, aki pedig maga is a fogadott fiú tiszteletével tekintett rá. Ráadásul kettejük viszonylatában mintha nemcsak a rezidensi pozíció, hanem az egész életpálya megismétlődött volna. Reniger Schmidhez hasonlóan konstantinápolyi szolgálatáért nemesi címet nyert,158 hazatértét követően pedig maga is a Haditanácsban folytathatta pályáját. Ezen a ponton megjegyezném, hogy bár az Udvarban nem létezett olyan protokoll, amely kimondottan a közvetlen konstantinápolyi tapasztalatokkal rendelkező, leköszönő rezidensek beemelését írta volna elő a Haditanács számára, mégis úgy tűnik, az igazán rátermett követek karriere itt folytatódott tovább. Egy kamarai irat leírja, hogy bár a hazatérő rezidens semmilyen juttatásra sem jogosult, hosszabb szolgálati idő és kimagasló teljesítmény esetében számíthat a császár jóindulatára - elsősorban előnyös hivatali elhelyezés formájában. Az irat külön aláhúzza Schmid és Lustrier hasonló esetét, illetve Michael Starzerét, hozzátéve, hogy utóbbi esetében a kinevezés feltétele az egyébként evangélikus Starzer katolizálása lett volna.159 Reniger 1666 márciusában érkezett vissza Bécsbe és hozzálátott új életkörülményei kialakításához. Schmidhez hasonlóan hazatérte után megnősült160 és megpróbált tapasztalatainak megfelelő udvari tisztséget szerezni magának. Jelenlegi ismereteink szerint 1667 elején került a haditanácsosok közé, ugyanabban az évben, amikor Schmid távozott az élők sorából. Szerencsétlen módon nem élvezhette sokáig sem a családi otthont, sem pedig a Haditanácsban szer-155 L. különösen: haditanácsi Protokollum-bejegyzés. 1648. április 8. ÖStA KA HKR Prot. Reg. 1648. föl. 139r. 156 Az Udvari Kamara előterjesztése III. Ferdinándnak. Linz, 1648. július 16. ÖStA AVA FHKA HFU Kt. 418. (r. Nr. 178.) föl. 156-161. 157 L.: Hiller, A tolmácsper i. m. 158 Schmid az uralkodó 1647. május 5-én kelt adománylevele értelmében emelkedett a birodalmi nemesség soraiba és jogosulttá vált a „Schmid zum Schwarzenhorn” név viselésére. Vö.: Meienberger, P: Johann Rudolf Schmid i. m. 114. 139-140. 159 Johann Kari Aichpühl kamarai beadványa az Alsó-ausztriai Számvevőséghez. Bécs, 1647. szeptember 26. ÖStA AVA FHKA RA Kt. 186. föl. 375-376. 160 Felesége Johanna Rosina von Rueßenstein volt.
