Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
864 CZIRAKI ZSUZSANNA helyettesítésére nem fog működni: az elképzelés megbukott a török terminológián. Egy későbbi levelében Schmid úgy magyarázta a helyzetet, hogy a törökök számára teljesen ismeretlen volt az ágens titulus, így először azt akarták tisztázni Renigerre vonatkozóan, hogy „kapikehaya”-e, tehát tárgyalóképes követnek tekinthető-e vagy sem.138 Schmidet tehát azonnali döntés elé állították a Portán Reniger státuszát illetőn, amit szemlátomást nem is volt nehéz meghoznia. Az „interim ágens” ugyanis minden jel szerint bevált a diplomáciai szolgálatban. Erre Schmid egy májusi jelentéséből derül fény, amelyben elégedettségének adott hangot vele kapcsolatban. Az együtt töltött öt hónap tükrében istenfélő, hűséges, értelmes, nyelveken beszélő, művelt és megbízható személyként jellemezte, akit ráadásul a törökök „máris megkedveltek”. Olyasvalakit látott benne, aki a keleti ügyekben való természetes kezdeti járatlanságát képes lesz hamar leküzdeni, hiszen igyekszik hasznossá tenni magát a tárgyalások során. Mindenképpen javasolta rezidensi kinevezését, egyben nyomatékosan kérte, küldjenek számára mielőbb tisztességes ellátmányt az új hivatal ellátására, hiszen az induláskor kapott 1000 birodalmi tallért már csaknem teljesen felélte. Hasonlóképp fontos volt egy Renigernek szóló követutasítás és hivatalos megbízólevél kiállítása, melyek nélkül pro forma semmit sem tehetett a Portán.139 Nyilván Schmid Renigert is tájékoztatta helyzete visszásságáról, mert ő maga is írt haza, hogy — nyilván patrónusa útmutatásai alapján — kérvényezze hivatalos kinevezését, illetve a követségi feladatok ellátásához szükséges felhatalmazásokat és egyéb anyagi eszközöket.140 Reniger pályája kezdetét vizsgálva nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy Schmid a rezidensi poszt körül kialakult zűrzavar közepette milyen gondos és tapasztalt mentorként lépett fel Reniger mellett. Nemcsak közbenjárt kinevezése és pozíciója hivatalos rendezése érdekében az uralkodónál, hanem Konstantinápolyban igyekezett egy évre előre minden szükségessel ellátni tehetséges, de mégiscsak tapasztalatlan és helyismerettel sem rendelkező fiatal kollégáját. Először is követségi szállásként megszerezte neki azt a házat a tengerparton, ahol egykor ő is lakott, és ahonnan kiválóan meg lehetett figyelni a tengeren járó-kelő hajókat. A lakást be is rendezte, jóllehet egyelőre csak Greiffenklau viseltes régi bútorai álltak rendelkezésre. A kötelező kíséretnek számító janicsáron túl a minimálisan szükséges személyzetet — öt-hat szolgát — és egy pár lovat is hátrahagyott számára. Emellett fontos lépésként összeismertette Renigert a tolmács Panaiottival, akivel Schmid elmondása alapján — egy csaknem két évtizedes munkakapcsolat nyitányaként141 — rögvest jól megértették 138 Uo. 139 Haditanácsi kivonatok Johann Rudolf Schmid konstantinápolyi jelentéseiből. H.n. 1649. július 3. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 121. Kv. 1. fol. 64r-66r, 77.; Schmid III. Ferdinándnak. Konstantinápoly, 1649. május 10. Uo. Türkei I. Kt. 121. Kv. 1. fol. 96-97. 140 Uo. 141 A nyugat-európai szakirodalomban Panaiottit azon kevés tolmácsok közé sorolják, akik mindvégig hűségesek voltak megbízójukhoz, esetünkben a Habsburg dinasztiához. Ezt a vélekedést nemrég Kármán Gábor cáfolta, kimutatva, hogy Panaiotti 1656-tól II. Rákóczi György erdélyi fejdelemnek is szolgáltatott ki információkat. Vö. Kármán Gábor: Egy közép-európai Odüsszeia a 17. században. Harsányi Nagy Jakab élete. L’Harmattan Kiadó 2013. 75.
