Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
862 CZIRÁKI ZSUZSANNA bői is értesülhetünk, melyet az előbb említett haditanácsi és kamarai véleményekkel feltűnő, helyenként szó szerinti egyezése folytán bátran az ötlet forrásának tekinthetünk. A szövegben Schmid többek között reagált arra a fordulatra, hogy Sturani kiutazása kétségessé vált. Ez a változás akár azt is eredményezhette volna, hogy egyedül indul útnak. Az internuncius levelében azonban ragaszkodott a kettős követséghez, arra hivatkozva, hogy ígéretet tettek a törököknek és Panaiottinak is, melyet nem volna bölcs dolog megszegni, ráadásul egy másik utazás fölösleges új kiadásokkal is járna. További érvként hozta fel azt a megkérdőjelezhetetlen tényt, hogy egy utólag kiküldött követ lemarad a tárgyalásokról, így a legfontosabb ismeretek nélkül kezdené meg szolgálatát a Portán. Megoldási javaslata lényegében abban állt, hogy ha Sturani nem tud azonnal útra kelni, keressenek egy megbízható személyt, aki velük mehetne és átmenetileg elláthatná a rezidensi feladatokat. A mindenre felkészült Schmid mindjárt javaslatot is tett a helyettes követ személyét illetően: írásában megemlített egy embert, akit különféle helyekről ajánlottak figyelmébe, és aki személy szerint neki is szimpatikus volt mind külsejét, mind pedigjellemét tekintve. Az illetőről elmondta, hajlandó Ferdinánd szolgálatában Törökországba utazni és egy ideig ott tartózkodni, ráadásul láthatóan arra is hajlott, hogy mindössze 1000 tallérért (1500 forint) vállalja a feladatot, tehát a helyzethez mérten kellőképpen olcsó is volt. III. Ferdinándot arra kérte, mielőbb döntse el, alkalmazza-e az ajánlott személyt, hogy igenlő válasz esetén a szükséges iratokat is gyorsan kiállíthassák számára.131 Ez a nagyon fontos dokumentum hivatkozik egy ma már hiányzó, „A” jelű mellékletre, melyből a döntéshozók részletesen is megismerhetik a javasolt személy kvalitásait. Ezen a ponton kanyarodjunk vissza a követségre szóba jöhető személyek listájához, ahol utolsóként találkoztunk a Simon Reniger nevű fiatalemberrel. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a már fentebb részletesen bemutatott rá vonatkozó és az 1648. őszi iratok között kallódó, „A” jellel ellátottjellemzés éppen ennek a Schmid-levélnek a hiányzó melléklete. Mindezek alapján bizonyosnak tűnik, hogy Reniger személye ezen a ponton kapott jelentőséget, aki csupán egy véletlennek köszönhetően jöhetett egyáltalán szóba egyfajta helyettesítőként, s aki minden bizonnyal kellőképpen kiszolgáltatottnak érezte magát ahhoz, hogy mindenfajta biztosíték, konkrét megbízás és komolyabb anyagi ellentételezés hiányában is belevágjon egy efféle veszélyes küldetésbe. Mivel az idő sürgetett, Ferdinánd nem sokat halogatta a döntést. Egy 1648. október 30-án kelt, uralkodói audienciát megörökítő irattöredék tanúsága szerint mindent jóváhagyott, amit Schmid és a Haditanács javasolt. Az audienciát követően az előtérjesztés-töredék végére feljegyzésre került: „az ajánlott személy dolgában már elhatároztatott, hogy próbaidőre velük [Schmidékkel] utazzon.”132 A roppant nehézségek árán összeállított kettős követség az eredeti tervekhez képest végül csaknem két éves késéssel indult útnak 1649. január 2-án, és 131 Johann Rudolf Schmid III. Ferdinándnak. É.n., h.n. Uo. RA Kt. 186. föl. 484-487. 132 Császári audienciáról fennmaradt irattöredék. H.n., n.n. 1648. október 30. OStA AVA FHKA RA Kt. 186. föl. 510.
