Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
854 CZIRÁKI ZSUZSANNA hivatali kimutatásokban.93 1648. május 7-én egy prágai császári audiencián, tehát bő egy évvel a követküldésről született döntés után, a haditanácsosok felvetették, Schmid most már akár egyedül is elindulhatna, olyannyira nincs megfelelő emberük, akit rezidensnek küldhetnének, a neki járó fizetést pedig végképp nem tudják előteremteni.94 Úgy tűnik azonban, a kettős követség elképzelése egészen augusztusig terítéken maradt, amikor a haditanácsosok ismét visszatértek abbéli véleményükhöz, hogy mégis csak külön kellett volna választani a két követséget, „mivel Őfelségének most nincs egy embere se a Portán, így pedig képtelenség megtudni, mi folyik ott, holott nagy fontosságú ügyek forognak kockán”.95 A kettős követség költségei meglehetősen összetettek voltak, melyek négy nagyobb csoportba sorolhatók. Mindenekelőtt fedezni kellett Schmid internunciusi kiadásait, melyet egy, a tervezettnél hosszabbra nyúló konstantinápolyi tartózkodás csak tovább növelt volna. Külön gondot jelentett az ilyenkor szokásos ajándékok és kenőpénzek előteremtése, melyek nélkül a kor ceremoniális szokásrendjét szem előtt tartva nem lehetett elindulni. Mindemellett gondoskodni kellett a kiküldött új rezidens és a hatáskörébe tartozó alkalmazottak fizetéséről és megfelelő ellátásáról, felszereléséről. Továbbá komoly fejtörésre adott okot a Greiffenklau-követség ideje alatt felhalmozott adósság, melynek rendezéséről legkésőbb a követség alkalmával gondoskodni kellett. Legsürgősebbnek Schmid internunciusi fizetségének előteremtése látszott, hiszen a kialakult helyzetben a tapasztalt keleti szakértő mielőbbi fellépésén állt vagy bukott az egész küldetés sikere. Schmid minden jel szerint maga is tisztában volt saját jelentőségével, hiszen már a kezdet kezdetén feltételeket szabott hátralékos fizetése rendezését illetően.96 A szorongatott helyzetben lévő III. Ferdinánd szemszögéből nehezen volt elképzelhető, hogy emiatt elakadjon a követindítás, ezért a Schmid által megtervezett aktuális költségek mellett ígéretet tett a 20000 forint hátralék kifizetésére is.97 Arról azonban szó sem lehetett, hogy egy összegben fizessék ki a pénzt, tehát kompromisszumos megoldást vetettek fel: a teljes összegből 8000 forintnyit kívántak átadni egyben, melyet a „közjóra” hivatkozva a felső-ausztriai jövedelmekre terheltek volna.98 Az Udvari Kamara mindamellett azt javasolta III. Ferdinándnak, tartsa 93 Az Udvari Kamara állásfoglalása a Schmid-internunciatúra finanszírozásának lehetőségeiről. Bécs, 1647. március 21. ÖStA AVA FHKA RA Kt. 186. föl. 405 110. L. még az Udvari Kamara összefoglalóját az 1648. május 7-én lezajlott prágai uralkodói audienciáról, ahol szóba került ugyan a két követség szétválasztása, végül mégis a közös indulás mellett maradtak. Prága, 1648. május 9. Uo. RA Kt. 186. föl. 420. 423. 94 Haditanácsi kiadmány. H. n., 1648. május 9. Uo. RA Kt. 186. föl. 420-424. 95 Az Udvari Haditanács az Udvari Kamara elnökének és tanácsosainak. Bécs, 1648. augusztus 14. Uo. RA Kt. 186. föl. 472^73. 96 L. Schmid elmaradt fizetségeiről szóló, 1648. március 24-én kelt memoriáléját, illetve ugyané tárgyban keletkezett korábbi beadványait. Uo. RA Kt. 186. föl. 383-385. és 386-389. 97 Az Udvari Haditanács jelentése a követküldés várható költségeiről. Bécs, 1647. március 20. ÖStA AVA FHKA RA Kt. 186. föl. 405-A10. 98 A felső-ausztriai hozzájárulás mellett alternatív megoldásként szóba jött még az a lehetőség, hogy a tescheni hercegség zálogjogára pályázó Liechtenstein család is beszáll a finanszírozásba. Erre azonban a fennmaradt adatok tanúsága szerint mégsem került sor. Vö. az Udvari Kamara összefogla-
