Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
852 CZIRÁKI ZSUZSANNA sem volt a Német-római Birodalom, a Magyar Királyság és Erdély ügyeiről, ráadásul a térség életét meghatározó korábbi békéket és bizottsági tárgyalásokat illetően sem rendelkezett mélyebb ismeretekkel. A szerző felhívta továbbá a figyelmet Sturani korábbi összetűzésére a török hatóságokkal: állomáshelyét annak idején azért kellett elhagynia és Bécsbe menekülnie, mert a Titkos Levelezők hálózatának tagjaként a törökök kémkedésen kapták, ez a körülmény pedig az egész követség hitelét alááshatta volna a Portán.84 Végezetül Schmid arra is felhívta a figyelmet, hogy Sturani öreg volt — 60 évesnél idősebb — és köszvény gyötörte. Mindezek alapján erősen eltanácsolta a haditanácsi elnököt Sturani megválasztásától.85 Sturani személyével kapcsolatban abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a fennmaradt levéltári anyag alapján kibontakozik előttünk a Haditanácsban 1648 nyarán a követjelölés tekintetében kialakult vita. A fentebb már említett, 1648. július elején keletkezett haditanácsi opinio is reflektál a Sturanival kapcsolatos kifogásokra. A tanácsosok egy része úgy vélte, a jelölt raguzai illetékessége ellenére megbízható ember,86 amit a császár szolgálatában eltöltött hosszú idő is igazolt. Előnyeként emelték ki, hogy teljesen járatos volt a keleti ügyekben, Schmiddel ellentétben pedig arra jutottak, hogy Sturani rendelkezett a minimálisan szükséges nyelvismerettel. A legfőbb érv mindazonáltal az volt mellette, hogy hűségét soha sem lehetett kétségbe vonni, így a tanácskozás idején — 1648 nyarán — úgy látták, nincs nála alkalmasabb személy a rezidensi posztra.87 E két, lényegében ellentétes vélemény alapján arra következtethetünk, hogy a Haditanács maga is megosztott volt abban a kérdésben, ki is legyen a következő követ Konstantinápolyba. A jelölteket sorra véve szót kell ejteni egy akkoriban igen jelentéktelennek tűnő fiatalemberről, aki ugyan maga is pályázott a követi posztra, ám láthatóan nem sok reménnyel kecsegtették. Simon Renigerről van szó, akiről az 1648. őszi kamarai iratok közé keveredve — ennek az adatnak még később jelentősége lesz — szintén fennmaradt egy ugyancsak aláíró és dátumozás nélküli, kurta jellemzés, melynek segítségével az Alois Veltzé által közölt adatoknál valamivel 84 Molnár Antal. Végvár és rekatolizáció. Althan Mihály Adolf és a katolikus restauráció kezdetei Komáromban. In: Uő: Elfelejtett végvidék. Budapest 2008. 146. 86 Johann Rudolf Schmid Heinrich Schlicknek. Bécs, 1648. július 20. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 120. Kv. 2. fol. 158-161. 86 Sturani megbízhatóságát némileg beárnyékolja az 1650-es évek második feléből származó levelezése Raguzával, mely a dubrovniki levéltárban maradt fenn. Ebből minden kétséget kizáróan kiderül, hogy a kereskedő még mindig Bécsben tartózkodott, a Raguzai Köztársaság fizetett hírszerzőjeként tevékenykedett, illetve kisebb-nagyobb diplomáciai ügyek bizalmas intézésével bízták meg. Michele Matteo Sturani a Raguzai Köztársaságnak. Bécs, 1657. február 24. és szeptember 15. Državni Arhiv u Dubrovniku [DAD], Diplomata et Acta Sanctae Mariae Maioris [DASMM], 87.2196, nr. 4., 5.; Michele Matteo Sturani a Raguzai Köztársaságnak. Bécs, 1658. január 10., február 9. és 23. DAD DASMM, 87.2196, nr. 6., 7. 8.; Michele Matteo Sturani a Raguzai Köztársaságnak. Bécs, 1657. július 28. és november 10. DAD DASMM 67.2057, nr. 8., 10. 87 Haditanácsi jelentés IV Ferdinánd számára Greiffenklau haláláról. H. n. 1648. július 4. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 120. Kv. 2. fol. 146-147. 154.; Sturani supplicatiója III. Ferdinándhoz küszöbönálló portai küldetésével kapcsolatban. H. n., é. n. ÖStA AVA FHKA RA Kt. 186. fol. 446.
