Századok – 2015

2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: Az állami és az üzleti szféra összefonódása a kora újkori gazdasági rendszerben. Újabb adatok a délnémet vállalkozói társaságok hitelezési tevékenységéhez

AZ ÁLLAMI ÉS AZ ÜZLETI SZFÉRA ÖSSZEFONÓDÁSA A KORA ÚJKORI... 823 Egy szeptember 6-ai keltezésű irat szintén említést tesz egy 14.000 rFt-os összegről, hitelezőként azonban itt még egyedül a Weis céget jelölik meg, s az is kiderül, hogy a Leonhard Weis által kiállított váltó ellenében Bécsben Konrad Herbst fizetett ki az udvarnak 6.000 rFt-ot.66 Bár a két forrásrészletből az összefüggések nem tisztázhatók egyértelműen, joggal feltételezhető, hogy Herbst már akkor is Paller és Weis üzleti köréhez tartozott. Mindemellett az említett tranzakció újabb betekintést enged a vállalkozói társaságok, valamint az állam közötti tőkeáramlásba. Herbst önállóan is hitelezett az udvarnak. Egy 1542-es forrás több szem­pontból is figyelemre méltó. Egyrészt a tartozások görgetéséről, másrészt köz­vetve a már sokszor említett törlesztési módokról értesülünk a Herbst-hitelek kapcsán folytatott kamarai levelezésből. Johan Zott von Pernegg kamarai taná­csost 1542. július elején utasították, hogy tárgyaljon Herbsttel, mivel a kamará­nak július 1-ig törlesztenie kellett volna az augsburgival szemben fennálló 6.500 rFt-os tartozást készpénzben. A levél szerint Zottnak mindent el kellett követnie, hogy a hitelező kedvezőbb határidőt adjon, mivel Herbstnek a birto­kában volt egy másik adóslevél 13.000 rFt értékben. Ez utóbbinak a határideje október 14. volt. A törlesztés esélyeiről még annyit írnak Zottnak, hogy üzentek Terfisbe, azaz a magyar marha- és rézexport egyik fontos tranzitállomására, hogy küldjenek annyi pénzt, amennyit csak tudnak, hogy ebből kifizethessenek Herbstnek 10.000 rFt-ot.« A forrásokból egy 1547-es kölcsönről is értesülünk 8.000 rFt értékben, amelyet Paller újdonsült társával, Konrad Herbsttel közösen bocsátott az ud­var rendelkezésére. Az irat arról is tudósít, hogy ekkoriban a Herwartok is fo­lyósítottak 5.700 rFt-ot.66 67 68 A hitelek felhasználását illetően a győri, tatai és ko­máromi katonaság zsoldját akarták kifizetni az összegből.69 Egy évvel később a Paller-Herbst cég posztóban nyújtott hitelt az udvarnak. A szállítmány az em­lített végvárak katonáinak egy hónapra kiadandó posztóját fedezte. A korábbi­akban már láthattuk, hogy gyakran előfordult, hogy a hitelező részben vagy egészben anyagi javakban, leginkább posztóban folyósította a kölcsönt. Ez az eljárás a későbbiekben is jellemző maradt, az 1560-as, 1570-es évekből is szá­mos forrás maradt fenn hasonló hitelügyletekről.70 A már többször érintett hi­telezési gyakorlat (lásd korábban Weis-, illetve Manlich-Weis hitelezést) mö­gött még egy praktikus szempont sejthető. A kereskedő-vállalkozó által forgal­mazni kívánt áru értékesítése ily módon bizonyos szempontból leegyszerűsö­dött, és tulajdonképpen az üzleti életből már ismert áruhitel formájában sike­rült értékesíteni az árut. A klasszikus áruhitelhez képest csak annyi különb­séggel, hogy a partner ezekben az esetekben az állam volt, és az áruhitel lehet­séges megtérülési formái ennek megfelelően alakultak. 66 ÖStA AVA FHKA NÖ GdB w. Nr. 51. évkör 1540. f. 138r-v. 67 ÖStA AVA FHKA NÖ GdB w. Nr. 53. évkör 1542. f. 99r. 68 Kenyeres István: A bécsi Udvari Kamarai Levéltár Gedenkbücher Österreich magyar vonat­kozású iratainak regesztái, 61-64. köt. (1547-1550). In: Lymbus. Magyarságtudományi Közlemé­nyek. Főszerk.: Ujváry Gábor. Bp. 2005. 253-294. 257. 69 Uo. 259. 70 Kenyeres : A magyarországi réz i. m. 212.

Next

/
Oldalképek
Tartalom