Századok – 2015
2015 / 3. szám - KRÓNIKA - Horn Ildikó: R. Várkonyi Ágnes (1928. II. 9. - 2014. XII. 13.)
788 KRÓNIKA Jánost és Vörös Antalt. Ez a későbbi nagy történészgeneráció Léderer Emmma, Szentpétery Imre, Kumorovitz Lajos Bernát, Maksay Ferenc, Sinkovics István és Mollay Károly keze alatt formálódott, s már egyetemistaként tapasztalt szakemberekkel dolgozhattak együtt a Történettudományi Intézet különböző projektjeiben. Várkonyi Ágnes I. Tóth Zoltán bibliográfiai munkacsoportjába és a parasztságtörténeti munkaközösségébe került. Utóbbiban kapta feladatul Szabolcs vármegye jobbágyságára és a Rákóczi hagyományra vonatkozó levéltári anyag kigyűjtését. Az itt végzett munkája kétszeresen is kihatott jövője alakulására: államvizsgáját követően 1951 júniusában kinevezték az MTA Történettudományi Intézetébe segédmunkatársnak, kutatási témaként pedig a Rákóczi korszakot jelölték ki számára. Ezzel vette kezdetét kivételes, közel hat és fél évtizedig tartó pályafutása, amelynek során szinte mindent elért és megkapott. Volt, amit túl korán, volt, amit méltatlanul későn, de akárhogy is történt, mindig igyekezett a lehetőségeit megragadva a maximumot nyújtani és a lehető legtöbbet kihozni a lehetőségeiből [belőlük]. Szakmai életútját felmérve és összegezve szembesülünk azzal, hogy mennyire hatalmas és összetett. Várkonyi Ágnes számos szakmai szerepben és területen alkotott maradandót, amelynek egy-egy szelete önmagában nézve is önálló és teljes életművet tesz ki. Történészi teljesítménye szintén sokrétű: ő maga a 17-18. század politika- és társadalomtörténetét, a historiográfiát és a történeti ökológiát jelölte meg kutatási területeként, de ugyanilyen meghatározóak a művelődés- és mentalitástörténeti eredményei is. Pályájának első két évtizedét a Rákóczi-kutatások határozták meg: a Köpeczi Bélával közösen írt II. Rákóczi Ferenc életrajzok, a szabadságharc erdélyi kibontakozásáról, a fejedelem modernizációs törekvéseiről, politikusairól és hadvezéreiről írt tanulmányok. Az 1950-1970-es évek kultúr- és tudománypolitikájának kiemelt területe volt a Rákóczi-szabadságharc története, mert számos olyan eleme volt (függetlenségi harc, jobbágypolitika, országépítés stb.), amelyet fel lehetett használni a korabeli propagandában és oktatásban. Ennek ellenére az ekkor készült művek nem lettek mára már használhatatlan propagandairatok. Jelentős és jól képzett kutatógárda dolgozott a témán, Várkonyi Ágnesen és Köpeczi Bélán kívül többek közt Benda Kálmán, Hopp Lajos, Bánkuti Imre, Heckenast Gusztáv. Fontos, addig ismeretlen forrásanyagot publikáltak (pl. Rákóczi tükör 7-77.) és eredményeik, amelyek megújították a Rákóczi korszak történetét, az aktuális kutatásokban is többségükben meghatározóak. Azt, hogy a Rákóczi-szabadságharc szerepét hogyan, ill. mennyire pozitívan lehet értékelni Magyarország fejlődéstörténetében, majd akkor lehet objektiven értékelni, ha a kérdéskör kutatásból végleg kikopik az aktuálpolitika. Ehhez jó kiindulási pontot nyújthat A Rákóczi-szabadságharc című, Várkonyi Ágnes és egyik tanítványa, Kis Domokos Dániel által készített, a főbb forrásokat és a vitás kérdéseket bemutató szakirodalmi válogatást tartalmazó monumentális kötet. Várkonyi Ágnes, a Rákóczi-korhoz hasonlóan, a historiográfiával is külső indíttatásra kezdett el foglalkozni. Andics Erzsébet bízta meg Thaly Kálmán életének és munkásságának megrendelten pozitív szellemű feldolgozásával.