Századok – 2015
2015 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Miklós Péter: Vizi László Tamás: "Kövesd példájokat vitéz eleidnek..." A magyar nemesi felkelés a francia háborúk időszakában, különös tekintettel Székesfehérvár és Fejér vármegye inszurrekciós szerepére
TÖRTÉNETI IRODALOM Vizi László Tamás „KÖVESD PÉLDÁJOKAT VITÉZ ELEIDNEK...” A magyar nemesi felkelés a francia háborúk időszakában, különös tekintettel Székesfehérvár és Fejér vármegye inszurrekciós szerepére Székesfehérvár, Városi Levéltár és Kutatóintézet, 2014. 298 o. Vizi László Tamás főiskolai tanár, a Kodolányi János Főiskola rektorhelyettese több tudományterület felöl közelített nemrégiben megjelent könyve témájához. A jogász diplomával és történettudományi doktori fokozattal egyaránt rendelkező szerző munkája nem pusztán a hadtörténet és a Székesfehérvárral, illetve Fejér megyével foglalkozó helytörténet, de a közigazgatás- és a jogtörténet számára számos fontos és újszerű megállapítást tartalmaz. A kötet törzsanyaga tizenegy fejezetre oszlik, amelyeket két nagyobb csoportra bonthatunk. Az első hat fejezet áttekintő és összegző adatokat közöl a könyvben tárgyalt témakör történelmi hátteréhez és elhelyezi azt a tágabb történeti, politikai, diplomáciai, társadalmi stb. kontextusban. Ennek jegyében kerülnek rövid és szakszerű bemutatásra Magyarország területi, politikai, társadalmi és katonai viszonyai a török kiűzésétől a francia háborúkig, valamint Fejér megye és Székesfehérvár históriájának ugyanezen korszaka mellett a francia háborúk idején a Habsburg birodalomban és Magyarországon megfigyelhető változások, s a magyar nemesség tradicionális honvédelmi kötelezettségének, a nemesi felkelésnek mint jogi intézménynek a jellegzetességei, külön kiemelve a 18-19. század fordulójára jellemző specifikumokat. Vizi László Tamás jó érzékkel hangsúlyozza, hogy noha a magyar állam területén mindössze két alkalommal — és akkor sem túl nagy kiteijedésű területen — került sor francia megszállásra, a francia háborúk 1792 és 1815 közötti huszonhárom esztendeje nem múlt el következmények nélkül. Két fő gazdasági hatása volt ennek a csaknem negyedszázados periódusnak: egyrészt a magyar agrártermelés javai (elsősorban a gabonafélék és a szarvasmarhák) iránti kereslet erősödése, másrészt az Habsburg birodalom államháztartási egyensúlyának tartós felborulása, s ennek következtében a pénz értékvesztése, amelynek egyik igencsak kézzelfogható jele volt a papírbankók forgalomba bocsátása. A könyv második egységének öt fejezete a napóleoni háborúknak a Fejér vármegyére, illetve Székesfehérvárra gyakorolt hatásáról ad képet. A szerző — elsősorban Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltára, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltára dokumentumai alapján — tekinti át az 1797. évi, az 1800. esztendei, az 1805-ös és az 1809. évi nemesi inszurrekció Fejér megyei és fehérvári momentumait, valamint ismerteti a háborús esztendőknek a helyi lakosságra vonatkozó szomorú következményeit (a járványokat és az azok következtében beálló drasztikus népességfogyást). A négy nemesi felkelés közül csak az utolsó — amely egyben ezen sajátosan magyar honvédelmi intézmény utolsó megnyilvánulása is volt — során összegyűlt inszurgensek kerültek ténylegesen bevetésre. Vizi példás levéltári kutatásainak eredményeként tudjuk, hogy Fejér vármegye nemesi felkelőinek létszáma 1797 nyarán 256 fő volt, akiknek tisztikarát két törzstiszt, tizenegy főtiszt és húsz altiszt alkotta. 1800 őszén 188 gyalogos (174 közlegény, valamint két főhadnagy, egy alhadnagy, egy zászlós, egy őrmester, hat káplár, két zenész és egy ács) és 177 lovas felkelőt állított ki a megye. 1805 végén Fejért 564 gyalogos képviselte a nemesi inszurrekcióbán, míg a szabad királyi város Székesfehérvárnak ekkor egy lovas és 102 gyalogos kiállítását rendelte a nádor. 1809 tavaszán a Fejér megyei inszurgensek létszáma 627 fő (327 lovas és 300 gyalogos) volt, akik közül negyvenegyen (egy lovas és negyven gyalogos) a székesfehérváriak költségén vonultak hadba. Mindezek mellett Fehérvárott — a négy évvel korábban megszervezett polgárőrségre alapozva — tizenegy gyalogszázadból és egy negyed lovasszázadból álló polgárőrség jött létre Hell György és Andrássy Antal városi tanácsosok vezetésével. Az egykori koronázó város polgársága továbbá 854 forint készpénzzel, tizenkét mérő kétszeressel, tizenhat mérő búzával, negyven mérő zabbal és ötven hordó borral is hozzájárult a háború kiadásaihoz és a haderő ellátáshoz.
