Századok – 2015
2015 / 3. szám - FIGYELŐ - Eőry Áron: "Az Északamerikai Szabad Statusokról" - Glant Tibor idegenvezetésével
758 FIGYELŐ megélt kulturális különbség fokát dokumentálják.”12 Miközben felmondja a néprajzi sajátságokat és kliséket is mintegy előzetes referenciaként, mégsem vitrinüvegen keresztül szemlélt ócivilizációs tüneményeknek mutatja őket. Egy helyütt így ír: „E nép nem olly rettent s kegyetlen, mint sokan leírják, s köztük akárki biztosabban alhatik, mint nálunk egy gulyástanyán, azon legfőbb kincsesei, mit az indián mindenek felett becsül, a puskával, a nélkül, hogy megöljék vagy e fegyvertől megfoszszák; mert azt mondják, ha a fehérnek puskáját elveszik, éhen kell meghalnia, minthogy nyillal bánni nem tud. Lehetetlen tőlük megtagadni azon erényt, miszerint azt, ki iránt hajlandóságot nyertek, nagy gonddal ápolják s minden kívánságait teljesitik; szeretetükre pedig könnyű szert tenni, s ki egy kevés hadi cselt mutat nekik, az köztiszteletüket nagy mértékben megnyerheti.”13 Összességében tehát egy határozottan humanizált képet nyújt róluk, amivel jócskán megelőzte korát. Szintén még e műhöz kötődő csekélység, hogy Giant a földrészek közti tengeri út hosszához szemléltetési példaként az alig másfél évtizednyi különbséggel útra kelő Haraszthy 42 napos és Nendtvich Károly 12 napos esetét választja, mint amelyek időeltérésén „a gőzhajózás elterjedésének” hatása Iák szik.14 Haraszthy egyik végletként említése csak azon körülmények beszámításával helytálló, hogy ő — a 39 napig hajózó Bölöni Farkashoz hasonlóan — a már akkor feleannyi idő alatt átérő „gőzös” helyett bevallottan kényelmi, biztonsági és költségkímélési okokból választott „vitorlás postahajót” útjához, ami a szokott menetidejéhez képest egyébként bosszantó szélcsendekbe futva ért célba majd’ másfélszer lassabban. Aztán ugyanezen hajótípussal a különben technikailag gyorsabb visszaútja (idővel a viharkárossá lett „középárbocza” nélkül is) csak 22 napba telt. Az ilyen pontosítható momentumokat nem számítva a szerző számos releváns alaptétellel ismerteti meg az olvasót az Amerikába irányuló migrációs hullámok motivációit, körülményeit illetően vagy a kinti magyar kolóniák mikrotársadalmi belszerkezetére vonatkozóan is. Emellett megtudható, hogy „a századfordulóra az Amerikával kapcsolatos információk a mindennapi élet részévé váltak Magyarországon.”15 Az esetismertetések közben ugyanakkor nehéz mit kezdeni az olyan tartalmilag lebegő kitétellel, miszerint az utazók egy jól beazonosítható része „mindig Magyarország érdekeit tartott)aj szem előtt”.16 Lévén, hogy mai belátásaink szerint egy politikai közvitatkozásokban, illetőleg a politizálás gyakorlatában újra és újra megszülető és szituatív jelentést kapó fogalomról van szó, használata esetén az adott körülményekbe lehorgonyzás tudná egyértelműsíteni a mondanivalót. Másutt a szerző egyensúlyozni igyekszik a kort magából megérteni akaró historista felfogás, és a haladottabb, újkeletű segédfogalmakkal történő leírás technikája között. így tesz a rasszizmus kategóriájánál is,17 a fogalom tisztázása során 12 Uo. 16. 13 Mokcsai Haraszthy Ágoston-. Utazás Éjszakamerikában. Pest. 1850.2 I. 211. 14 Giant T.: Amerika i. m. 35. 15 Uo. 141. 16 Uo. 169. - kiem. t. 17 Uo. 112. skk.
