Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
752 GYARMATI ENIKŐ Száz évvel az események után az is nyilvánvaló, hogy a júliusi válság legújabb történeti interpretációi elsősorban nem újonnan feltárt történeti tényeken, eddig ismeretlen forrásokon alapulnak. A legfrissebb értelmezésekhez többek között újonnan megfogalmazott kérdések, civilizációs perspektívák, valamint napjaink világpolitikai eseményeivel kapcsolatos új típusú aggodalmak — a hidegháborút követő balkáni konfliktus, az euro-krízis politikai kezelése stb. — kínálnak elemzési szempontokat. Az angolszász történészek továbbá nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a társadalmi, gazdasági és általában véve a kultúrtörténeti aspektusokon túl a nagyhatalmi válságkezelésben a legapróbb részletekig érzékeltessék a bel- és a külpolitika szoros összefüggéseinek fontosságát. Az elmúlt huszonöt év nemzetközi történetírásában az első világháborús felelősség kérdését felváltotta a háborús érdekeltség minden résztvevőnél egyaránt feltárható összefüggéseinek kutatása. A mértékadó történészek változatlanul nyilvánvalóvá teszik azokat a momentumokat, amelyek nézetük szerint leginkább hozzájárultak a júliusi válság eszkalációjához. Ebben a folyamatban mind Németország feltétel nélküli támogatásának, mind pedig a francia támogatással meghozott orosz katonai intézkedéseknek nagy jelentőséget tulajdonítottak. Az általam ismertetett négy feldolgozást egyaránt jellemzi a világháborús historiográfiában egyre inkább uralkodóvá váló transznacionális megközelítés. Clark az európai válságkezelő politika közös jegyeinek rekonstruálásával, McMeekin nemzeti hovatartozástól függetlenül a politikusok és katonák személyiségének, egyéni motivációinak feltárásán keresztül próbált ennek a kihívásnak eleget tenni. Az elkerülhető háború toposza az utóbbi évek kutatásainak egyik legérdekesebb kérdésfelvetése. Kontinentális nézőpontból közelítve magát a kérdést, ez akár tekinthető történetietlennek, hiszen számos európai történész van azon az állásponton, hogy a történeti kutatások csak azt vizsgálhatják, ami valóban megtörtént. Gerd Krumeich is ilyen értelemben tette vita tárgyává Clark és McMeekin kérdésfelvetéseit. Az angolszász munkák alapján ugyanis egyértelműen kitapintható az a népszerű felfogás, miszerint a történelemnek, ezáltal a történeti kutatásoknak a meg nem valósult alternatívák elemzése ugyanúgy részét képezi. Vita tárgya továbbá, mennyiben tekinthető anakronizmusnak, ha a jelen és a múlt között párhuzamokat keresünk. Krumeich véleménye szerint annak tekinthető. Ugyanakkor, miközben az olvasó követi Clark gondolatmenetét, azt fogja érzékelni, hogy a történész a múlt kutatásánál egyben a jelen problémáira is jogosan keres választ. A nemzetközi konfliktusok elemzésekor és értékelésekor tehát a felelősségteljes politikusi helyzetértékelés és döntésképesség feltételeinek bemutatása az ő értelmezésében fontos igényként jelenik meg. Csak ezáltal válhat lehetségessé az, hogy úgy a múltban, mint a jelenben nem vitatjuk el azt a jogos előfeltevést, hogy minden korszakban a katonai és politikai döntéshozók tisztában lehettek és vannak döntésük következményeivel és koruk fegyverzetének pusztító erejével. A birodalmi imperializmusok hatalmas háborús potenciálja mögött részben belső társadalmi feszültségek, a soknemzetiségű birodalmak etnikai feszültségei kísérték a háborút közvetlenül megelőző időszak európai eseménye-
