Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
736 GYARMATI ENIKŐ vetően. Ez az információ Sir Maurice Bunsen bécsi angol nagykövet (1913- 1914) és Nyikolaj Sebeko bécsi orosz nagykövet (1913-1914) közvetítésével jutott el július 16-án Pétervárra. Erről az üzentről az orosz külügyminiszter július 18-án Moritz Schilling bárótól, kabinetfőnökétől (1912-1914) kapott tájékoztatást.115 Ebből a tényből kiindulva a júliusi válság során hozott orosz diplomáciai és katonai lépések — különös tekintettel a július 24-25-én meghozott döntésekre — ismét más megvilágításba kerültek. Annak a Clark és McMeekin által is elfogadott tézisnek az alátámasztására, miszerint Oroszország a júliusi válság folyamán tudatosan készült a háborúra, többek között a szerzők szerint kulcsfontosságú minisztertanácsi és koronatanácsi döntések szolgálnak. Szazonov július 24-én öt pontból álló javaslatot tett le az asztalra. Először is Oroszország támogatásáról fogja biztosítani Szerbia azon törekvését, hogy haladékot kapjon az ultimátumra adandó válasz elküldésére. Másodszor Oroszország azt fogja tanácsolni Szerbiának, hogy egy osztrák-magyar invázió esetén ne tanúsítson ellenállást, és bízza ügyét a nagyhatalmakra. Harmadszor az orosz hadvezetésnek a következő napon szándékában áll majd megszerezni a cár jóváhagyását a részleges mozgósítás elrendelésére. Negyedszer a hadsereg felhatalmazást kér a hadseregfelszerelés kiegészítésére. Végül pedig a cár beleegyezését kérik az összes németországi és monarchiabeli orosz befektetés repatriálásához.116 Ezektől a döntésektől függetlenül mind Clark, mind McMeekin a júliusi válságot megelőző korábbi orosz döntések fényében úgy látja, hogy az orosz akarat a háborúba lépéshez már több évre visszamenőleg bizonyítható.117 Szazonov külpolitikájával kapcsolatban csak árnyalatnyi különbségek fedezhetők fel a történeti értékelésekben. Személyének háborúpártiságát a történészek mindemellett eltérően ítélték meg. Krumeich arra hívta fel a figyelmet, hogy még a kortársak számára sem volt egyértelmű, vajon az orosz külügyminiszter akarta-e a háborút. Számos kétértelmű nyilatkozata ellenére ő mégis hitelt ad annak a július 22-én keltezett, bécsi orosz követnek írott külügyminiszteri állásfoglalásnak, miszerint Oroszország nem fogja tétován nézni, ha a Monarchia megsérti Szerbia szuverenitását.118 McMeekin sokkal óvatosabban kezeli a forrásokat, és mindig szem előtt tartja a diplomáciai nyelvezet kétértelműségének lehetséges csapdáit. Nem beszélve arról a körülményről, hogy a külügyminiszter memoárja meglehetősen hiányos, a merényletet követően hetekig nem születtek bejegyzések, csak július 24-től nyújtanak ismét információkat. McMeekin a pétervári német és osztrák-magyar követi jelentéseket bár informatívnak, egyúttal kétértelműnek is érzi. Az amerikai történész a diplomáciai kétértelműségből kiindulva a diplomáciai üzenetek helyett inkább Szazonov lépéseit, döntéseit vizsgálta. Ezek alapján kétségbe vonta a tárgyalásokra, közvetítésre vonatkozó orosz külügyminiszteri nyilatkozatokat, belpolitikai döntései 115 Clark, ChDie Schlafwandler i. m. 548-549.; McMeekin, S.\ Juli 1914 i. m. 170-176. 116 Az orosz minisztertanács különértesítőjében megjelent döntéseket közli: Krumeich, G.: Juli 1914 i. m. 275-277. 117 Clark, Ch.: Die Schlafwandler i. m. 605-614.; McMeekin, S.: Juli 1914 i. m. 236-239. 118 Krumeich, G.: Juli 1914 i. m. 104.