Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
68 PÁL LAJOS között korábban lezajlott viták miatt, nagyon feszült volt a viszonya, és — Mályusz szerint — kiélvezte a helyzetet, hogy volt főnökével magas lóról beszélhetett. Itt már véget is érhettek volna a tárgyalások Mályusz szerint, aki csak azért folytatta a viaskodást velük, mert úgy hitte, hogy az intézeti elhelyezés majd biztosítja a csoport kutatómunkájának pénzügyi feltételeit. Azt írta, két tárgyalópartnere távozása után jött rá, hogy tulajdonképpen rászedték. Szó volt ugyanis a csoport tagjainak egyéni intézeti támogatásáról, beszéltek a „Magyarság és nemzetiség” c. sorozat köteteinek szerkesztéséről, amely Mályusz feladata lett volna, de Kniezsa felügyeletére bízták, a szerkesztést nem is hozták szóba. így nemcsak csoportjától fosztották meg, hanem az addig elért eredmények közlésének lehetőségétől is, attól, hogy szerkesztői munkával egyenletes színvonalú köteteket hozzon létre, és ezzel igazolja kutatócsoportja addigi tevékenységét. A történtek hatására döntő lépésre szánta el magát, és amit nem tett meg az elmúlt években, most levélben kérte, hogy Hóman fogadja őt. Mályusz visszaemlékezésében azt írta, hogy kérvényére hosszú hónapok után jött egy semmitmondó válasz a miniszteri titkárságról, de a miniszterhez nem jutott be. Tekintettel arra, hogy az újjászervezett Teleki Intézet hivatalosan 1941. december 10-én kezdte munkáját, és Mályusz már 1941. november 8-án előadást tartott (lásd alább) tervezett sorozata alapján, így legfeljebb szeptember és október hónapokról lehetett szó, de egy hiúságában sértett embernek ez végtelenül hosszú időnek tűnhetett. Mályusz döntésében ez volt a punctum saliens. Azt írta, hogy az eset — visszaemlékezése szerint — felbőszítette és megalázta. A népiségtörténeti kutatócsoport vezetője úgy érezte, a történtekért elégtételt kell vennie, mégpedig nyilvánosan. Elhatározta, hogy ezt egy cikksorozat formájában fogja megtenni. A bosszút úgy képzelte el és valósította meg, hogy a sorozat egyes részeiben sorra vette azokat az intézményeket, amelyeknek a magyar tudományos élet megszervezése lenne a feladatuk, és kipellengérezte azokat a (Hóman által kinevezett, pártolt) vezetőket, akik az intézmények normális működését biztosítani nem tudták, és akik alkalmatlanságuk ellenére a helyükön maradtak.136 Amikor sorra vette a publikálás szempontjából szóba jöhető orgánumokat, világossá vált előtte, mint azt visszaemlékezésében megírta, hogy sem a liberálisnak tekintett Budapesti Szemlében, sem az ugyanilyen irányultságú Magyar Szemlében írását nem tudta volna megjelentetni, ezért választotta az „Egyedül Vagyunk”-at, amely a Magyar Szemlével szemben határozta meg helyét a (szélső) jobboldalon. Mályusz még azt is kipróbálta, hogy mondanivalóját a konzervatív jobboldali hallgatóság (olvasóközönség) hogyan fogadja majd. Elvállalta Kring (Komjáthy) Miklós felkérését, hogy tartson előadást az Országos Evangélikus Tanáregyesület szokásos évi közgyűlésén (1941. nov. 8.). „A mai német történetfelfogás és a magyarság” című előadását frenetikus sikerrel fogadta a közönség, különösen akkor, amikor azt fejtegette, hogy „mi, magyar evangélikusok szívünk szerint vonzódunk a Luther által jelképezett 136 Mályusz: Emlékirat (Népiségtörténet c. fejezet)
