Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
728 GYARMATI ENIKŐ gadta Tisza érvét, amelyet unokahúgának, Zeyk Margitnak 1914. augusztus 26-án kelt levelében használt: „lépni kellett, mert szorult a hurok”. Ezt a kényszerhelyzetben meghozott döntést a történeti feldolgozások nem fogalmazzák újra. Végül pedig Conrad Berchtoldnak címzett július 10-i levele alapján Fay azt is valószínűsítette, hogy Tiszát az osztrák vezérkar főnöke, Conrad álláspontja győzte meg, aki szerint az elvesztegetett idő növeli a katonai kockázatokat és hátrányokat.83 A tanulmányban szemlézett angolszász munkák szerint a Conrad által nyújtott katonai garanciák minden bizonnyal szerepet játszhattak a magyar miniszterelnök meggyőzésében, különösen igaz ez az erdélyi román veszély elhárításával kapcsolatos feltételek biztosítására. Az itt bemutatott legújabb feldolgozásokban más-más érveléssel, különböző forrásokra történő hivatkozással, mégis kivétel nélkül mind a négy történész arra a következtetésre jutott, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia önállóan alakította balkáni politikáját. Ezzel a nézetükkel pedig nem kérdőjelezték meg az 1990 óta újrafogalmazott konszenzusos véleményt az Osztrák-Magyar Monarchia konfrontativ, következetesen háborúpárti politikájáról. Száz év elteltével — a fischeri kitérő után — a két világháború közötti korszak nézetei visszaköszönnek a frissen napvilágot látott munkákban, és a bécsi külügyi és katonai döntéshozatalnak ismételten meghatározó szerepet juttatnak a háború kirobbantásában. A centenáriumi évforduló alkalmából kiadott négy monográfia értékelései különbözőképpen láttatták a németek által kiállított biankó csekk tartalmát és jelentőségét, mindazonáltal közel egyhangú következtetés szerint az nem gyakorolt meghatározó befolyást az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikájára. Arra a kérdésre pedig, miért lett a helyi konfliktusként értékelt balkáni válságból 1914 nyarán európai, majd világháború, a történészek részben a Német Császárság külpolitikájának értelmezésén keresztül próbáltak adekvát válaszokat nyújtani. A Német Császárság A nemzetközi történeti irodalomban a németek első világháborús szerepvállalásának értékelése mindig is komoly vitákat váltott ki.84 Az ilyen igényű publikációk száma a mai napig nem csökkent. Williamson és May tanulmányukban Volker Berghahn munkáját alapul véve próbálják érzékeltetni az 1960-as évek óta tapasztalható hangsúlybeli elmozdulásokat.85 Berghahn Fi-83 Fay, Sidney B.: Der Ursprung des Weltkrieges i. m. 169-170. 84 A Német Császárságról szóló fejezetet lásd: Williamson, S. R. - May, E. R.: An Identity of Opinion i. m. 359-366. A hivatkozott irodalmon kívül a témához szorosan kapcsolódik még: Fischer, Fritz: Juli 1914. Wir sind nicht hineingeschlittert. Das Staatsgeheimnis um die Riezler-Tagebücher. Reinbeck 1983.; Hillgruber, Andreas: Die deutsche Politik in der Julikrise. In: Uö: Die Zerstörung Europas. Frankfurt-Berlin 1988. 83-102.; Jansen, Anscar-. Der Weg in den Ersten Weltkrieg. Das deutsche Militär in der Julikrise. Marburg 2005.; Meyer-Arndt, Luder: Die Julikrise 1914. Wie Deutschland in den Ersten Weltkrieg stolperte. Köln-Weimar-Wien 2006.; Förster Stig: Russische Pferde. Die deutsche Armeeführung und die Julikrise 1914. In: Das ist Militärgeschichte! Hg. Müller, Christian Th. - Rogg, Mathias. Paderborn 2013. 63-82. 85 Berghahn, Volker: Germany and the Approach of War in 1914. London 1976. 260.
